Debrecen

A cívisvárosban jártam ismét: immár elmondhatom, hogy átlagosan tízévente egyszer elmegyek (gy.k. idén már kétszer voltam). A Bolyai "szombatonsemalszol" Műhellyel mentünk, szigorúan kulturálódni, vazze. Fél hatkor keltem. Fuj. Ha valaha MÁV-val akarnék vidékre menni, fogjatok le, légyszi, és tuszkoljatok be a Gyöngybe, akárhogy is tiltakozom!

Leonardóról nem is hittem volna, hogy mindent szétszedett, amire rá tudta tenni a kezét, a madaraktól az embereken át az ellipszisekig. Mondjuk mégis inkább volt művész, mint tudós, mert nagyjából semmi sem működik, amit eltervezett, ezért is szerencse, hogy a reneszánsz villongások, pénzhiány, halál és egyebek megakadályozták a tervek megvalósítását, nagyot égett volna. Kivéve ezt a böszöm lovat, ez egész jól sikerült, legalább egy valaki, akinek a kerek fenék tetszik.

Egy nagyon érdekes rész volt az, amikor az Utolsó vacsoráról kiderítették, hogy igazából az emberi érzelmek kifejezéséről szóló tanulmányok összesítése, arról szól, hogy melyik tanítvány hogy reagál Jézus azon kijelentésére, miszerint valaki elárulta. Én valószínűleg körbesandítanék, aztán igyekeznék úgy kinézni, mint aki ártatlan, és reméli, hogy az arca is ezt fejezi ki. Valószínűleg ezzel válnék azonnal gyanússá. Mindenesetre Carlos úgy viharzott át ezen a szekción, mintha ott se lett volna.

Érdekes szendvics volt ez a múzeum: alul-felül Da Vinci, középen az Antal-Lusztigh gyűjtemény, amiről megint az jut eszembe, hogy ilyet én is tudok rajzolni, csak nem biztos, hogy van pofám festménynek eladni. Mondjuk nem csak festmények voltak.

Anyaga: gipszöntvény, férfi és női pizsama, gumicsizma, gumikesztyű, festett lámpabúra, ezüstözött kelyhek, elektromos égő, elektromos vezeték. Nem szakadt meg a röhögéstől, aki ezt a specifikációt leírta? Meg az a kép, ahol az "olaj, szén, vászon"-t úgy kell érteni, hogy effektíve széndarabok vannak felragasztva...

Még a Déri Múzeumot néztük meg, ahol a három Munkácsy-féle Krisztus van egyszerre kiállítva, utoljára, mielőtt elviszi a Pákh Imre. Nagyon vigyáznak rá, ki is van írva, hogy nem szabad mobilozni, ki kellene elvileg kapcsolni, de csak akkor szólnak, ha az ember nyilvánosan előveszi, ha a táskán belül írok sms-t, meg se nyekken az a híres biztonsági rendszer.

A képek különben monumentálisak, aki teheti, nézze meg, amíg még itt van! Az Ecce homo-n rajta van a jeruzsálemi kutya is, amit Szabó Magda (könyvesboltot neveztek el róla!) gyerekkorában fogalmazás témájául választott. Egyszóval ismerős volt sok minden.

Valamit átéreztem most ebből a Debrecen dologból. Talán az egyetlen olyan város Bp-n kívül, ahol élni bírnék. Van egy egész rendes sétálóutca, a közlekedés nagyságrendekkel jobban felszerelt, mint itt (persze nem nagy kunszt 1 db villamos minden megállójára felszerelni egy kijelzőt), de autóval is el lehet boldogulni, van mozi, egyetem, pláza, kocsmák, helyi Mensa-csoport, mi kell még?

Két dolog tetszett még nagyon: egy Tóth Árpád-szobor egy lámpaoszlop köré ölelkezve, mintha ott merevedett volna bronzzá szegény (mondjuk úgy tudom, ő volt az egyetlen költő, aki boldog férj létére középiskolás tananyag), meg egy iszalag, ami akkora szám, hogy ilyen szép vaskos, hogy emléktáblát emeltek neki.