Protekció

Légyszi, valaki engem is ültessen be abba az állásba, ahova pályázni esélytelen, mert nem is válaszolnak!

Nem oda, amire teljesen alkalmatlan vagyok, hanem oda, amihez minden képességem, tehetségem, érzékem és kedvem megvan, még a papírjaim is, amit azoknak, akiket becsókolnak a székbe, meg sem kell szerezniük!

Életke, Sors bácsi, csókolom, nekem és családomnak komoly tőkénk van abban, hogy NEM vagyunk diplomaták, NEM éltünk éveket külföldön, hogy nekem már csak a többit kelljen megtanulnom a két anyanyelvi szint mellé, NINCS ismerősünk semmilyen multinál, aki benyomhatna engem a többéves külföldi menedzserképző programjukba, NEM vagyok instant barátkozó, aki kábé a villamoson is kapcsolati tőkét fialtat...

Életke, én nem irigylem azokat, akiknek jutott csókosság, pláne akiknek csak az jutott. És ha nem ez lenne ebben az országban az előrejutás egyetlen módja, ezt az egész bejegyzést nem írtam volna meg.