Felvételi

Gyaloggaloppban teljesítettem a Szent Gellért tér-E épület távot (nem, nem voltam hajlandó a Bertalan Lajos utcáig a vánszorgó villamoson ülve drukkolni neki, hogy még a saját "zöldje" alatt be tudja csukni az ajtaját), közben még bekarcoltam egy Ápiszba, rém asszertív módon kizökkentettem az eladó néniket annak megtárgyalásából, hogy "a Gizike kakaós csigát is hozzon vagy csak két búrkiflit???".

Innen már laza volt, a liftet átkoztam még egy kicsit. Kettő van, az egyik a kilencediken volt, a másik elindult a hatodikról, de az elsőn megrekedt (ajtóban beszélgetős jóhétvégét kisasszonyra tippelek), mire a másik nekilódult, hogy behozza, de mégis az első lett a győztes. Utolsóként estem be a terembe. Jó érzés is volt kicsit, hogy végre nem én vagyok a jó kislány, aki már fél órája ott szorong és barátkozik.

Három feladat volt. Egy angol és egy spanyol nyelvű cikkből kellett egyet csinálni magyarul (azért nem volt egyszerű, mert utóbbi csak "a torreádorok hazájáról" (nemröhög, igyekeztem szinonimát találni) szólt, előbbi meg tök általános volt, nehéz volt úgy csinálni, hogy ne összeollózásnak hasson), nagyon szép hangulatfestő szavakat tettem bele, mint "megnyirbálni" meg "nagy érvágás volt".

Ezután két témát kellett megírni, egyet angolul, egyet spanyolul. Az egyik: "Fiatalok és az EU: utazási, élményszerzési lehetőségek, tanulás, nyelvismeret, munkavállalás, letelepedés". Naná, hogy ezt írtam spanyolul, az Erasmus miatt feküdt nekem. A másik az "Új olvasási szokások" volt, ebbe szépen beépítettem a szerdán nézegetett Twitteres cikket, valakik feldolgozták dialógusban az Ulysses egy fejezetét, no, I haven't read it either, de attól még jó ötlet.

Négy óra volt rá. Rólam tudni kell, hogy amit csinálok, azt gyorsan, általában félidő alatt végzek (OKTV-n egyszer sikerült az éjszakázástól sápadt, vérszegény éltanuló benyomását keltve még korábban távoznom, mert azt hitték, hogy rosszul lettem), de most mindent hatszor átolvastam és ellenőriztem, így kellett rá három óra. Az elsőségemtől megfosztott ugyan egy hölgy, de az úgy nem nagy dicsőség, ha valaki a magyar nyelvű utasításokat sem értette meg. Persze még mindig vállalhatóbb háromnegyed óra után így távozni, mint úgy, hogy feladja.

UPDATE: Volt szóbeli is, az angol biztos megvan, magam is meglepődtem, milyen folyékonyan és értelmesen mutatkoztam be. Igaz, többet beszéltem magyarul, mint angolul, de így is tíz perc alatt kint voltam húsz helyett, az jót szokott jelenteni. A spanyol miatt vagyok kicsit megfelhőzve, ott végig ékes hispán nyelven kellett volna, de az egyik vizsgáztatóval szemben teljesen elment az eszem, nyökögtem-makogtam. A másik két jelentkezővel is beszéltem: egy mindenkiért, mindenki egyért alapon vagy mindenkit benyel a gépezet, vagy mindhármunkat kiköp!