Egymondatos

Akkor most menjünk, etessük meg a tevét, a blogot, Maitait, szenvedjük be az állatot a kocsiba, egyre erősödő fékezésekkel késztessük stabil egyensúlyi helyzet felvételére, álljunk meg, csalogassuk ki az állatot, zárjuk be a kocsit, vonszoljuk be az állatot a rendelőbe, kössük ki, menjünk vissza a kocsihoz, és álljunk meg vele úgy, hogy a szomszéd is ki tudjon állni a kertjéből, menjünk vissza, várjuk meg, míg szólítanak, közben folyamatosan simogassuk az állatot és mondogassuk magunkban: "ez csak a kutyás nadrágom, örülök, hogy folyik belőle egyáltalán valami", húzzuk be a rendelőbe, magyarázzuk meg neki, hogy a kezelőben sikoltozva síró fajtársa éppen olyasmin megy keresztül, amin ő nem fog, majd tanúsítsünk együttérző magatartást a váróba érkező vajonterhes mértékben túlsúlyos anyuka és hájas gyermeke, illetve a társaságukban lévő virgonc ausztrál terrier iránt, menjünk be, hányódjunk szemre, amiért a kutya nyakából kilógó cső tiszta kosz volt, kérjük meg az állatot, hogy csukja be a száját és ismételje meg azt a Darth Vaderes hörgést, amit ilyenkor kiad, fizessünk, mint köles, majd vonszoljuk ki az állatot, kössük a kerítéshez, amely mögött őrjöngő pitbullok tombolnak, álljunk előre, hogy ki tudjuk nyitni a kocsi hátsó ajtaját, másszunk be, vegyük rá az állatot, hogy mellső lábait a csomagtartóba helyezze, majd másszunk ki, emeljük a seggét, amíg át nem jut a nyíláson, üljünk be, vezessünk hazáig, konzultáljuk meg anyánkkal, hogy ingatlanunk mely pormentes helyiségében próbáljuk az állatot maradásra bírni, majd az előszobára vonatkozó engedély hiányában toloncoljuk az állatot a garázsba, helyezzünk a becsukhatatlanra vetemedett ajtó elé fatuskót, és/vagy terméskövet, majd a kiszökő állatot nevezzünk választékosan pokolban fogant, süteményvillás farkú ördögi teremtménynek, aki csak vetítés céljából hord akkora és olyan párás szemeket, mint egy-egy méretes, édes mandula, ezután szedjük elő a siker biztos tudatában már elpakolt hámot, húzzuk át a fekvő kutya nyakán, majd hengergessük az állatot addig, amíg össze nem tudjuk azt kapcsolni a hóna alatt, ezt követően emeljük meg két mellső lábát, amíg ülő helyzetbe nem kerül, majd cibáljuk vissza a garázsba, kössük a létrához, simogassuk meg, hessegessük el a másik kutyát a bent tárolt száraztápos zacskó vonzáskörzetéből, érezzünk bűntudatot, amiért oldalba figyelmeztetésünk hatására fél percig küszködött a talpra állással, szóljunk rá, hogy ne genyózzon az alomtestvérével az ajtón keresztül, tíz perc múlva térjünk vissza, érezzünk lelkifurdalást, amiért még mindig a póráz végpontján áll szívszaggatóan dártvéderezve, kössük ki, rögzítsük a pórázhoz kötött másik pórázt a teraszon álló pergola egyik oszlopához, fedezzük fel a hám inverz pozícióját, igazítsuk helyre, bogozzuk ki a másik kutyát a pórázból, majd mint aki jól végezte dolgát, referáljunk felmenőnknek. Anyááám!