Feminizmusom pofonja

Kicsit úgy jártam, mint az egyszeri hercegnő, aki értetlenkedve nézett a palotája előtt felgyülemlett dühös tömegre. - Miért zúgolódik a nép? - kérdezte komornájától. - Mert nincs kenyerük, fenség - felelte amaz. - Hát akkor egyenek kalácsot! - oldotta meg a problémát a hercegnő.

Szóval: nekem mindig olyan pasik jutottak ki, akik vagy hozzá voltak szokva az értelmes nőkhöz, vagy nem, de épp ezért méltányolták, hogy többet is nyújtok nekik, mint hogy finom pörköltet főzök és jóillatúvá varázsolom a koszos zoknijaikat. Illetve ezeket nem annyira nyújtom, de viszont a többet!! :-)

Mivel hercegnőnek vagyok szocializálva, baromira meglep, amikor a Férfi gyakorlatilag füttyent, hogy menjek krumplit pucolni, majd egy rekesz sörrel mítingelni kezd. Vagy amikor megjelenik a haverjaival a délutáni szundi után és mosolyogva közli, hogy "helló csajok, állati éhesek vagyunk". Ilyenkor jólesik elképzelni, milyen arcot vágna, ha, miután végignézte, ahogy a nők kihordják a tányérokat, megmelegítik a levest és kihalásszák a hűtőből a savanyúságot, megjegyezném: "maradj csak, ahol vagy, nézni onnan is lehet!!". Félreértés ne essék, nem várom én el, hogy kiszolgáljanak, csak ez az ősi és megbonthatatlan felosztás, ez az, ami mindig megcsiklandozza az emancipációs központomat.

Tudom, tudom, ősember, hím vadász, nő gyűjtöget, kék virág-piros tüske, az én agyam erre való. Egy fontos különbség. A férfiak feladatai mára eltűntek! Ha a vadászatot a család megélhetésének biztosításával helyettesítjük, akkor azt jó esetben hétközben elvégzi, ergo hétvégén semmi dolga nincs. Arról már ne is beszéljünk, hogy egy jó kis keresztes hadjárat mennyivel veszélyesebb és megterhelőbb volt, mint mondjuk egy csapatépítő tréning! Meg aztán, józan nő szerintem ma már nem számít arra, hogy a férje (ha egyáltalán hajlandó volt elvenni) fogja eltartani. Hiszek az örök szerelemben, de azért szárazon tartom a szótáraimat. Magyarul: egy nő a GYES 3 évét kivéve ugyanolyan követelmények (és alacsonyabb fizetés) mellett dolgozik, mint egy férfi. Akkor meg milyen jogon a somolygás, sörözés és terpeszkedés?

Na meg Nofra mellett kicsit elszaladt a feminizmusom is. Amikor nyomatékosan megkértem rá, hogy ne röhögjön azon, amit öntudatlan állapotban teszek, közölte: "Te még álmodban is olyan öntudatos vagy!". Anyád. Igazából ez a bejegyzés az Ő dicséretére íródott. Kis drága, magára vállalta a békefenntartó szerepét egy ilyen mondattal: "Tök jó ez a krumpli, nem tudod, ki pucolta?" Hát nem éédes?