MGy

Vasárnap megint lózni voltunk, annyit fejlődtem, hogy képes voltam Pretty Woman orrára csapni, amikor meg próbált harapni, de az összes ló meg volt őrülve, konkrétan megtámadták azt, aki almának látszó tárggyal a kezében közelített. Viszont egészen megy már az ügetés, felfedeztem az ok-okozati kapcsolatot a nyeregbe való visszahuppanás simasága és a domborzat között.

Ma pedig kilátogattunk a Nemzeti Vágta mellett elterülő kirakodóvásárra. A szokásos kézműves "csodák", hatvanhatszor láttam már mindet a Lánchídon, a karácsonyi vásárokon, a Mesterségek Utcáján... kivéve ezt.

Mindig is azzal hárítottam el a lovaglást magamtól, hogy én nem tudom rákényszeríteni az akaratomat egy állatra. Most is zavar, hogy úgy érzem: a lovak nem élvezik, hogy rájuk ülnek, és egzecíroztatják őket: "ne vigyél be a bokorba, márpedig most ügetni fogsz, és pont amögött, akit ki nem állhatsz, meg még nehéz is vagyok, sorry! Ja, és ne zabálj.". Hát ezek szerint lehet másképp is. Nyereg, kengyel, minden nélkül, úgy, hogy nem csak figyelem kigúvadt szemmel, hogy ugyan mitől áll úgy a füle már három perce, mint egy (szőrös, mandula formájú) radar, hanem értem is!