Lovaglás

I have been on "low", tegnap is és ma is. Avagy dilemmába kerültem, nem tudom eldönteni, melyik volt hasznosabb találmány az emberiség részéről: a kerék vagy a patkó.

Amúgy Csinos névre hallgat az állat, magamban Pretty Womannek hívom, egyébként teljesen érdemtelenül. Ez a patás totálisan nincs tisztában a higiénia szabályaival (például hogy akkor sem fetrengünk szarba, ha annak a napok óta kapott nem tom milyen tápláléktól csábos zöld színe van), és nem hallott még arról a jótanácsról sem, miszerint járt utat a járatlanért el ne hagyj. Hát ez inkább gyalogol az út menti fűben, mint a keréknyomban. Ja és egy lusta disznó különben is, a leglelkesebb noszogatásra sem üget tíz másodpercnél többet, emelkedőn meg legfeljebb a fejével bólogat, hátha a tájékozatlan lovas már erre is azt hiszi, hogy.

Szóval csak viaskodom azzal, hogy én nem bírom ráerőltetni az akaratomat senkire, de amikor szó szerint a bőröm forog kockán (értsd: hagyjam, hogy belevigyen a csipkebokorba vagy ne), azért belőlem is kijön a zsarnoki természet. Keményen elkapom a térdemmel (mostanra olyan foltos vagyok, mint egy exkluzív leopárd), cc-cc, pálcát neki (azért ne higgye senki, hogy csak bántom, ezzel hajtjuk el a bögölyöket is például), sarkat az oldalába (külön kaját kap, hogy hízzon, naná, hogy nem érem el a véknyát), aztán gyía. Vagy nem.

Azt hiszem, a sok városi puhányra (ahová magamat is sorolom, mindennemű Pilates, drótszamaragolás és pengeváltás ellenére) azért hatnak olyan nyugtatóan a lovak, mert baromi természetesek. Ha fingani kell, hát finganak, hadd röpüljön (ezt ma főleg az előttem galoppozó Kacér gyakorolta előszeretettel, de jön még olyan, hogy én leszek előrébb, hehe). Miután leszállunk végre róluk, olyan földöntúli kéjességgel nyújtóznak meg álltukban és pisálnak egy nagyot, hogy nincs is rá szalonképesebb szó. Meg hát egy szalonban nem is érzik jól magukat, legfeljebb egy falon megfestve, jó eséllyel Desirée-mama keze munkája eredményeként.

Szóval nekem bejön ez a ló-gás, fogok még menni majd.