Kétszer fárad

A rest kétszer fárad. A blogger pedig kétszer tépi a haját: amikor történik, meg amikor megírja. Tegnap feltettem magamban, hogy elmegyek a kb. öt percre lévő Süba (mai nevén Csillagvár) bevásárlóközpontba, pár dolgot elintézendő. Lelkileg tisztára olyan vagyok, mint egy kismama: annyit ülök itthon egyedül, hogy esemény nekem elmenni vásárolni. Na, ilyen előzményekkel biciklire szállok, direkt Jóanyáméra, mert azon van kosár, és ahogy látom, a lakat is benne fityereg. Megérkezem, leparkolnék, ám ekkor feltűnik, hogy a lakat zárni zárható ugyan, de a nyitáshoz szükséges segédeszköz (gy.k. kulcs, a lángvágót nem hordom mindig magammal) a térnek egy másik pontján tartózkodik. Szitkozódva felszállok, hazakerekezek. Gondoltam, a bicajt betolom a kapun és ott hagyom, amíg hátramegyek a kulcsért, na de a táskámat csak magammal viszem már. Ekkor megpillantom az eddig alattomban lapuló kulcsot a kosár sarkában... Szitkoz, visszamegy, intéz. Innentől már tök unalmas.