Odatúl

Borban-e az igazság? Lehet, hogy az alkoholisták belátnak egy olyan valóságba, ahova a józanok sose? Vagy talán csak az egyszeri részegek? Nekem még sose volt filmszakadásom, minden pillanatra tisztán emlékszem, vagy legalábbis támogatott felismeréssel előhívhatóak. Néha meglepően világosan láttam a dolgokat, az emberekhez való viszonyomat. Életkoromból kifolyólag gyakran találkozom részegekkel (legalább ilyen hülye mondat, de A TÉVÉBEN MONDTÁK: "munkám során gyakran találkozom emberekkel", ugyan ki nem?). És szinte mindig felfedezem a rendszert abban, amit beszélnek, noha azt a gondolkodásmódot, ami ilyenkor kiviláglik, józanon nem biztos, hogy vállalnák. Szerintem létezik egy másik világ, egy dimenzió, ahol nincsenek olyan dolgok, amiket nem lehet magyarul megnevezni vagy túl modernek (egy írógép vagy egy fényképezőgép szerintem még belefér, de csak a régimódi, alábújós köpenyes verzió). Én ezt a világot hívogattam a verseimmel, de SK is írt róla a Talizmán és A fekete ház című könyveiben. Ez a világ kicsit hasonlít Középföldére, tele van álmokkal és fantáziával. Saját törvényei vannak, amelyeket mindenki magának alakít. Ha tudod, hogy ez az anyád, nem számít, hogy jelenlegi alakjában nyárfapehely. Ha érzed, hogy le fognak győzni, akkor le is fognak, hacsak a küzdelem reménytelen utolsó pillanatában eszedbe nem jut az a szerteszét szakadozott száradt négylevelű lóhere, amit a történet első perceiben dugtál a zsebedbe. Az ilyen tárgyak jó eséllyel még az életedet mentik meg később. (A fantasy-történetek sokkal emberibben súlyozzák a dolgokat, mint a realisták.) Na, ebbe a világba csak álmában, részegségében és szerelmében láthat be az ember.