Beküldte Raya deBonel -
Ma volt az utolsó interjúm. Kocsival érkeztem, flottul kezeltem a minidixet, mint tipp-topp riportercsaj. Mondjuk azok biztos nem tesznek úgy, mintha még ezer kérdésük lenne, hét perccel azután, hogy kimondták az utolsót. Lehet, hogy képtelen vállalkozás vakokat a reklámoknak a testképre gyakorolt hatásáról faggatni, de ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Mindegyik mást mondott, és mind nagyon érdekes volt. Sokkal szimpatikusabb társaság, mint vártam (persze az egyetlen vak, akit személyesen ismertem, őt ismerő vak szerint még ebben a bagázsban is lúzernek számít). Nagyon segítőkészek, nem várnak el tőlem semmit azért, mert én most szakdolgozatot író nagy kutató kislány vagyok.
Eredetileg úgy volt, hogy délután megnézzük az Overdose lovat (na jól van, most látom, nyert. Go, paci, go!), de kedves kórustársam informált, hogy jó, ha este hatkor sorra kerül, addig meg tök érdektelen lovakat lehet nézni, húszperces üresjáratokkal, nekem meg hétre színházjegyem volt, úgyhogy ezt kihagytuk.
Így aztán egy másik régi vágyamat teljesítette az én párom: elvitt seprűnyelekkel verekedni a Margitszigetre. Na most ez lehet, hogy neked, kedves olvasó, nem hangzik olyan izgalmasnak, de van abban valami varázslatos, hogy az ember szelídnek és gondoskodó természetűnek hoppá, izé, ijesztően harciasnak és harapósan agresszívnek megismert párja minden nyavalygást figyelmen kívül hagyva, értőn magyarázva, ám néha könyörtelenül rácsapva inogva támadási felületet kínáló pálcámra (miközben tudja, hogy a hangos zajokra való reagálásom érettségi szintje nagyjából a hathónapos csecsemő színvonalán megrekedt), szóval mint egy igazi mester, tanítgat. Persze nem teljesen hiteles a dolog, Pai Mei-nek biztos nem mondja a szemébe az ember lánya, hogy "bibibí, nekem anatómiai okokból nem lesz az egész talpam koszos".
Végül nagyon élveztem, mert nem egymással verekedtünk, így megfelelési kényszeres énem sikerélményt talált abban, hogy a "tanárbácsi" megdicsért. Érdekes, hogy akkor volt "teljesen jó", amikor a hátizmaimat is beletettem, tehát csak számít valamit ez a Pilates (na ja, holnap vért fogok izzadni, mire kinyújtóztatom szegény vállizmaimat).
Utána felkerestük újdonsült táncklubunk informális rendezvényét a Nagyréten. Csak a két szervező nem jött el, mert az adott időjárást ők rossznak minősítették. A fórumon közétett lefújó üzenetet csak 50 ember hagyta figyelmen kívül...