Irdatlanka

Mindig akkor jövök rá az álláspontomra, amikor elkezdem mondani.

Nofrával például azon különböztünk legutóbb össze, hogy kétszer ad-e, ki soknak ad, vagy éppen hogy elvesz. Én azt mondom, hogy arra a pár órára, amíg együtt vannak, igenis hogy ad annak a nőnek. Főleg, ha a csaj olyan szinten van, hogy megelégszik a felszínnel. De talán nem is csak akkor. Hát nem úgy működik minden párkapcsolat, hogy kipakolok egy svédasztalra mindent, amit hajlandó vagyok odaadni a másiknak, aztán az majd eldönti, hogy mit vesz el belőle? Miért olyan nagy baj, hogy nem kínálgatom folyamatosan?

A másik, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott (bár meglehetősen egyedi a képzettársítás), a Hihetetlen családból a villámgyors kissrác, aki a végén büszke volt a második helyezésére. Nofra szerint neki aztán tényleg a részvétel volt a fontos, hogy "hasonló érdeklődésűekkel" lehessen. Szerintem viszont még oké lenne, hogy edzésre járjon, de ha versenyen is indul, az már mindenképpen csalás. Akár visszafogja a szuperképességét, akár nem.

Hiszen miért ne futna úgy, ahogy csak bír? Nem doppingolás, nem trükk, ő ilyennek született. Viszont akkor továbbra sem tartozna a többiek közé, és mi abban a poén, hogy Carl Lewisig fölfelé mindenki a zsebében van? Szóval én azt mondanám, fusson, csak ne versenyen, mert annak aztán tényleg nem az a célja, hogy belesimuljon az ember a tömegbe, hanem hogy nyerjen.

Hasonlóan vagyok az intelligenciával is. Ha már valamiből többet kaptunk a fejünkbe, mint a legtöbben, akkor helytelen rosszra használni, és helytelen nem kihasználni. Rosszra használat az, ha szándékosan ártok vele másnak, vagy ha olyat teszek, amivel tudom, hogy ártok másnak, és tudom, hogy olyan ügyesen tudom végrehajtani, ahogy mások nem, ezért sose kapnak el.

Miért drukkolt mindenki a Viszkisnek, és miért nem szeretjük az elegáns, öltönyös gazdasági bűnözőket? Miért taszít (engem) kevésbé a klasszikus "papa félrelép, mama megtudja, arénázik, papa virág, kibékülnek" felállás, mint a "félig nyitott" kapcsolat (fogadd el, hogy megcsallak, persze neked is szabad, de ezt csak azért mondom, mert tudom, hogy neked nincs erre igényed)?

Biztos megint túlértékelem az intelligencia szerepét a párkapcsolatban, de ez mondhatni szakmai ártalom annak, aki a gittegyletben pasizik. Tesztírásokon el szokott hangzani, hogy az intelligencia és a házasságok stabilitása korrelál. Én ezt szeretem úgy magyarázni, hogy az intelligencsnek nem elég, ha az asszonynak jó a segge és vesz mindig sört, ezért ha talál valakit, aki szellemileg is neki való, azzal nagyobb eséllyel marad együtt. És tényleg.

Sokan vannak, akik nem agyalnak ilyesmiken, jó valakivel lenni, jó vele az ágyban, esetleg csak álmos hajnalokon dereng fel, milyen jó, hogy itt szuszog mellettem. Ennyi elég is. Aztán ebből vagy lesz sírig tartó hűség meg boldogság, vagy nem. Ha viszont valakinek képessége és igénye van arra, hogy beszélgetni tudjon a partnerével, hogy megértsék egymást úgy tényleg igazán, akkor trehány disznóság megrekedni a "jó vele az ágyban" szinten. Szerintem.