Napszítta

Valami baj lehet velem. Tavaszi depresszió vagy napszítta kedélyállapot. Nem tudok semminek se örülni.

Se annak, hogy Bihary György SK-fordításának utólagos lektora lehetek (tanárunk meghallotta fennhangi fanyalgásomat azzal kapcsolatban, hogy egy mondatnak nincs állítmánya, pedig akkor azt még nem is mondtam, hogy a Hogwartsot így hagyta és a sixpack "hatos karton dobozos sör" lett, és kiselőadásra kért fel a könyv hibáiból), se annak, hogy a tavaly még feszülő rózsaszín vászongatyám eredeti lazaságában lengedez körül (pi-pi-pi-Pilates), de még annak se, hogy tegnap legalább egy 0,32-es korrelációs együtthatót összehoztam a reklámattitűd és az elégedettség között (egyes vizsgálati csoportokban).

Mostanság egész nap összeszedett vagyok agyilag, ami nagyon megvisel. Egyszerűen ráugrottam az életemre, mint egy bulldog, a földhöz préseltem, és ha szabadulni próbálna, rámordulok. Lehet, hogy már nem ülök rajta a saját mellkasomon, de a morgást azért mindig érzem. Ki kéne kapcsolni. Le kéne itatni a rohadt dögöt.