Klotyóbejegyzés

Izgalmas szakma lehet a vécécsésze-formatervezőé. Kész flow-élmény, ahogy az áramlat (hehe, angolosított karthágói) jellegzetes morajjal megindul, megtörik a gondosan megformált szegleteken, néha visszafordul, magába olvasztja avagy körülfolyja a matériát, majd mindent elsodor, és egy fél perc után nem marad más, csak a tiszta, üres csésze, szinte belekáprázik a szemed a diszkréten csordogáló utolsó csöppek játékába a vízen, oly tiszta, oly ártatlan, el se hinnéd, mennyi undokságot vitt magával... nem emlékeztet más a kataklizmára, mint a csendet csak tovább mélyítő szivárgás.

Erasmus-ösztöndíjat a vécécsésze-formatervezőknek! Van mit tanulniuk a környező országoktól. Álljon itt egy kis ismertető szemelvény Erica Jong Félelem a repüléstől című könyvéből (mondanom se kell, fordította Maitai...)

"...De csak nézz meg egy akármilyen német vécét: ilyen alkalmatosságot a világon nem találsz. A porcelán takaros kis lépcsőt formáz, hogy megvizsgálhasd erőfeszítéseid végtermékét, mielőtt örökre eltűnne az örvénylő víz pokoli mélységeiben. Ráadásul a csészében gyakorlatilag nincs víz, amíg le nem húzod. Következésképp a német vécék büszkélkedhetnek a világon legáthatóbb szarszaggal, és ezt tapasztalt világutazóként mondom. ...

...európai tartózkodásom alatt elég sokat gondolkodtam a vécékre (ennyire megőrjített Németország). Egyszer még egy kis rendszertani besorolást is megpróbáltam összeállítani a nemzetekről, a vécéik alapján.

"A világ története vécékben elbeszélve" (írtam optimistán jegyzetfüzetem egyik tiszta oldalára) " - lírai eposz???"

Anglia:

Az angol vécépapír. Ez egy életforma. Többrétegű. Nem szívja fel a nedvességet, nem puhul és nem hajlik meg (brit méltóságteljesség). Gyakran állami tulajdon. A jóléti állam ideájának zászlóshajóján még a wc-papírra is propagandát nyomtatnak.

A brit mellékhelyiség a kolonializmus utolsó fellegvára. A víz felülről zuhog alá, akár a Viktória-vízesés & te vagy a felfedező. Arcodat éri a permet. Egy rövidke pillanatra (miközben leöblíted a klót) Britannia ismét büszkén szeli a hullámokat.

A lehúzó elegáns láncon lóg. Csengettyűzsinór egy állami kezelésben álló kúriában (minden vasárnap nyitva áll a látogatók előtt, filléres belépődíj ellenében ).

Németország:

A német vécé tekintettel van az osztálykülönbségekre. Harmadosztályú kocsikban: durva barna papír. Az első osztályon: fehér papír. Spezial Krepp (fordítása elhagyható). De ami egyedivé teszi a német vécét, az nem más, mint a kicsiny emelvény (színház az egész világ), amelyre a fekália esik. Ez a megoldás barátja a hosszas elmélkedésnek, van idő a képviselőjelöltek közti latolgatásra és annak kigondolására, mit mond az ember a pszichológusának a következő találkozón. Gyémántcsempészek számára is ideális megoldás. A német vécécsésze a Harmadik Birodalom minden szörnyűségének kulcsa. Akik ilyen klotyókat terveztek, azok mindenre képesek.

Olaszország:

Néha lehetőség adódik a Corriere della Sera néhány foszlányában való elmélyedésre, mielőtt az ember a hátsó felével illetné a lapot. De általánosságban véve a vécékben fennakadás nélkül zajlik minden, és mire a delikvens felugrik és közelebbi vizsgálódás céljából megfordul, a végtermék már rég eltűnt. Ímé, Itália művészete. A németeknek ott van a kaka, amiben gyönyörködhetnek. Az olaszok ennek hiányában kénytelenek voltak szobrokat és festményeket eszkábálni.

Franciaország:

Ó, Párizs ódon kis szállodái, a két, Brobdingnagba illő vas lábtartó, melyek között bűzlő lyuk tátong! Versailles-ban a pöcegödrök szagát narancsfák illatával tették elviselhetőbbé. Tilos a király lakosztályában pisilni. A párizsi vécék világítása csak akkor kapcsol fel, ha ráfordítják az ajtóra a zárat.

Valahogy nem áll össze a fejemben a francia filozófia & irodalom és a "sart" francia megközelítésének viszonya. A franciák elvont gondolkodók... de ez a nemzet szült olyan különc költőket is, mint például Ponge, aki epikus költeményt ír egy szappanról. Hogy jön ez a francia vécékhez?

Japán:

Keleten a guggolás az élet része. A vécécsésze szerényen meghúzódik a padlóba süllyesztve. A háttérben művészien elrendezett virágok. Ebben valami Zen van. Vö. Suzuki."