77

"Mesés" kettős szülinapot ünnepelhettünk. Olyan sajttálakat raktam össze, hogy megtiltottam a csipegetést, amíg elő nem hozom a fényképezőgépet. Annyira szerencsére nem vagyunk ínyencek, hogy ezek az alanyok is úgy viselkedtek volna, mint az utóbbi időben a kutyák (mindig odébb mennek abból az aranyos pózból, amiben le akartam kapni őket). Volt még tatárbifsztek, lencs-és görögsaláta, kétféle töltött hús, spenótos-fetás, illetve epres muffin, tortából is mindjárt három: oroszkrém, lime-os túró és egy parfé (a daubneres kedvencem: meggy-mák-rizs-barackdzsem, csak hogy a vesztegetőknek támpontot adjak). Meg persze az obligát sajtos süti. Bocs, hogy ennyit írok erről, de meg akarom őrizni arra az időre, amikor végső elkeseredésemben az utolsó száraz kenyérhéjat kotrom majd ki a kamra egy pókhálós sarkából, és már nagyobb szenvedésnek érzem az éhséget, mint a pókok jelenlétét (aki ismer, tudja, micsoda vérfagyasztó vízió ez számomra).

Rólam az ajándékaim (hajbizgeráló, bővebben göndörítő, simító, kerámialapos sütő-főző; nagyon színes harisnyák, szemhéjfestékek, ékszerek, na jó, meg egy Stephen King és egy pár színházjegy) egy leendő vamp képét festették.

Jóanyám mindenkitől kapott egy cserepes növényt, én még összeraktam neki egy videót a fényképeiből (1 éves korától kezdve, szívhez szóló Enya megy alatta, a vágást se álltam meg pityergés nélkül!), meg átpasszoltam neki a véradásért kapott nyelvtanfolyam-utalványt. Azért hogy ne legyen nagyon lelkifurdalása, ha nem tud rá időt szakítani, elárultam, hogy ingyér volt. Kapott még mindenféle DVD-ket és könyveket, jóapám meg nálunk felejtett egy hajszárítót meg egy fényképezőgépet, bár utóbbit, azt hiszem, nem szándékosan.

A végén mint két legújabbkori Hamupipőke sepregettük és porszívóztuk az üvegszilánkokat a mosogatógépből. Majd egyszer mesélek a robbanós tányérjainkról (a csúcstartó egy adag mákostészta alatt érintés nélkül repült szét a konyha legtávolabbi sarkaiig)...