Beküldte Raya deBonel -
Ordítós bajtársam ötéves lányához hasonlított, amikor egy vesztett (ráadásul 4-4-től 9-9 ig együttes tusok után 10-9-re vesztett, és ráadásul olyan ellenfél ellen vesztett, akiről pontosan tudom, hogyan lehet /kéne/ megverni) asszó után mosolyogva vettem le a sisakomat. A mozgás okozta endorfin, mondom, meg amúgy is imádni fogom nézegetni a horzsolást bokám hátsó felén, a kék foltokat a bal lapockámon, meg a bordáim közé fúródott penge szivárványszínű nyomait... múlt héten kétszer is köldökön szúrtak. El tudjátok képzelni...
Ja, az ötéves lány egyébként úszik, és amikor a versenyen végig vezet, majd az utolsó méteren valaki beelőzi, azzal mászik ki a medencéből, hogy "de ügyes vagy, hogy tudtál nyerni!!" Az apját meg ha valaki eltalálja, akkor mázlista, ha valaki a vigaszágról kerül fel, akkor aljas, egyébként meg nem szól a pengéje és a másik megérdemelte a győzelmet, de akkor is bassza meg.
A végén együtt jöttünk le az ordítóssal. Mondtam neki, hogy talán megtanulhatna a kiscsajtól veszteni.