Beküldte Raya deBonel -
Ki lesz vajon az ötszázadik kommentelő? És mit fog írni? Jaj de izgulok...
Na jó, bedobok egy témát, bár vitában nem reménykedem (itt leginkább Andrást szokás cseszegetni, az a menő topik), de hátha lesznek másoknak is gondolatai. Az a jó az egészben, hogy bár Nofrával vitatkoztunk erről, de neki nincs blogja, ezért ha reagálni akar, azt csak mintegy másodhegedűs szerepben, kommentelve teheti. :-) (a teljesség kedvéért azért megjegyzem, van neki is hozzáférése a blogomhoz, úgyhogy mindig figyeljétek a bejegyzések alatt az aláírást, mert amit ő ír, azt én nem)
Tehát: véleményem az, hogy ha van Isten és cselekvőképes, akkor szabad akarat nincsen. Mert te kitalálhatod, hogy erre mész vagy arra, tűzoltó leszel vagy kovász, de Isten - tisztára mint a Quorridorban - bármikor eléd pottyanthat egy barikádot. Hopp, kirúgnak a munkádból. Hopp, rákos lesz a feleséged. Vagy akár csak: hopp, összetöröd a kocsidat, emiatt nem tudsz elmenni arra a hétvégi kirándulásra, ahol megismerkedtél volna életed szerelmével, ezért... lehetne folytatni, vö. Pillangóhatás.
Szóval ha van is szabad akaratod, Isten úgyis tudja előre, mit fogsz szabadon akarni, és ott szól bele, ahol akar. Ezért jobban szeretem egy személytelen, intelligens igazságként elképzelni Shepard bácsit, minden megszemélyesítés közelebb viszi a görög-római istenekhez, akik meg előszeretettel jojóznak a halandókkal.
Utálom azt, hogy "ember küzdj és bízva bízzál". Vagyis teperj csak, én úgyis tudom, hol fogsz pofára esni... de amikor lent vagy a sárban és bugyborékolsz lefelé, mert üvölteni nem tudod, hogy legyen vége... na akkor majd Én szólok hozzád, kapsz egy picinyke reményt, annyit nem, hogy fölállj, annyit nem, hogy az életed végre jóra forduljon, csak akkorkát, hogy az üvöltést abbahagyd és higgyél megint, és még hálás is lehetsz Nekem az egészért. Na, az ilyen istenekből van baromira elege szerintem az egész emberiségnek, csak nem mindegyik gondolkozik el rajta.