Beküldte Raya deBonel -
Szürreális élményem volt a minap. Ugyan nem lenne feltétlen muszáj, hogy az ilyesmi sokkoljon - elvégre láttam már ezt-azt hányatott életem során - de mégis.
Néhány ex-valladolidival meg csatolt részeikkel ültünk egy kocsmában. Történetesen én ültem a falnál, ezért minden beérkező jövevényt szemügyre vehettem. Egyszer csak azt látom, hogy a volt kvanti tanárom közeledik. Nyugodtság van, biztos nem emlékszik már rám, három éve, hogy tanított, és különben is, ha most jött rá, hogy puskáztam a zh-n, már úgyis elévült. Hanem megbökdöste a velem szemben ülő egyik srácot, aki nem értette. Aztán elment.
Kiderült, hogy csak én ismerem a váratlan látogató személyazonosságát (a többiek jól meg is lepődtek, hogy ez egy tanár). Amúgy egy olyan fasziról beszélünk, aki rendszeresen lejön a gólyatáborba és asztal alá issza a frissen érettségizett kis Külker-csibéket, meg egyébként is, az a "helló tanár úr" jellegű valaki. Na, ez az, amire én sose voltam képes: haverkodni egy tanárral (még a Ferencesben megtanultam, hogy jobb nem magamra vonni senkinek az akármilyen előjelű figyelmét). Még az is kognitív disszonanciát okozna, ha tanárként találkoznék egy olyan emberrel, akivel egyébként "helló" viszonyban vagyok, hát még a Vica Versa!
Ehhez képest a tanár úr úgy egy óra múlva még illumináltabb állapotban visszajött, és megpróbált felkérni táncolni. Nemet mondtam, mire a társaság fiú tagjaitól kezdett elkérni engem, azok meg (ahelyett, hogy fenyegetően néztek volna "az én csajomat akarod édesgetni, pupák?" felkiáltással) rám hárították a szabad akarat felelősségét. Én meg annyira leblokkoltam, hogy a két lehetséges válasz közül (úgy mint "ott a szemüveges úr a sarokban, tőle kell elkérni, csak tessék vigyázni, mert aikidózik", illetve "hű, tanár úr, a döntési fa után ez egy elég meredek ugrás lenne a kettőnk kapcsolatában") egyiket se bírtam kinyögni. Végre elment (felszedett egy csajt, akinek oldalról úgy nézett ki a haja, mintha a szakálla lenne, biztos valami bölcsész), én meg ott maradtam hápogva.