Beküldte Raya deBonel -
Jóanyám beajánlott jótékonysági rizsázónak egy szakdolgozattal küzdő sorstárs mellé. Igyekszem méltónak bizonyulni a feladatra.
Találtam egy hullát. Elég sokáig őrizgettük a kisszobában, igyekeztünk száraz levegőt biztosítani neki, de így is egyre hallhatóbbá vált a kukacok twistelése a test alatt (akár az üres - vagy éppen teli - kék égen ugrándozó fényköröcskék). És akkor hirtelen eszembe jutott. Ezt a testet valaki emberből készítette. Van egy gyilkos a világban, akire mutató egyetlen terhelő bizonyíték a kisszobánkban lapul. Felébredtem és elgondolkodtam, hogy fogok kimenni a szobából, a házból, amikor lehet, hogy máris a sarokban lapul a gyilkos, hogy tetézve bűnét, eltüntesse a nyomokat, vagyis engem...
Aztán elöntött a hajnal józansága és rájöttem, hogy semmiféle hullát nem találtam.
Álmodtam olyat is, hogy egy USA-propagandaszöveget kell elénekelnem, és már épp kezdenék R&B-s magasságokba szárnyalni, kiengedni a hangom, amikor rájövök, hogy hiszen fogalmam sincs a dallamról. ("Kígyó, neked nincs is...")