Beküldte Raya deBonel -
Ezen a szép téli napon eszembe jutott, hogy kiment a fejemből a feledhetetlen hétfő, amelyet is párom igazi VIP-fogadtatássá varázsolt számomra...
Mindenre felkészülve először is fegyvert és lufikat vettünk, majd nekivágtunk az ismeretlennek. Megközelítettük a Marina Prestige Yacht Tower (nem kívánt törlendő) keretein belül található Melba éttermet... majd eltávolodtunk tőle. Van arrafelé egy - elnézést a kifejezését, de nem találok jobbat - rogyadozó csűr, aminek a falán valami rejtett belső logika szerint összeválogatott reklámemberek léteznek.
Volt például egy pasi, aki somolygó ajka elé egy vörös festékbe mártott ecsetet tartott. "Drágám, nem kell ötezerért rúzst venned!" Meg egy mosakodó nő, akire ráfagyott a fürdővíz. Meg egy tele fogszabályzóval vigyorgó leányzó. Ott kell lenni, hogy átérezze az ember. Szürreális.
Na, ezek után szereztünk magunknak egy szigetet. Kiválasztottuk a hajónkat is (majdnem Maitai-nak hívták, 100 fő fér el rajta, és micsoda afterpartyk!!), megemlékeztünk a Balaton-partot feltöltő, majd hirtelen telkük kétharmadát elvesztő burzsuj nyaralótulajdonosokról és láttuk a már Esztergomból ismerős Clark Ádámot (ez mindjárt egy VIP, de jön még).
Aztán egyszer csak ott volt előttünk a híd, az Északi összekötő. Nem vagyok igazán képben a jelenleg futó hazai építési projektek átadási idejével kapcsolatban, de amikor átdübörgött rajta egy kispiros, viszonylag megnyugodtam, hogy ezek szerint már működik. Csak ezután szembesültünk a szögesdrót tetejű kerítéssel. Jobbra tőlünk csirkefarm, két hatalmas kutya őrzi, balra a Duna, hátunk mögött csak a szégyenteljes megfutamodás, előttünk a híd egyik régi eleme, alighanem muzeális célból a parti sárba süppesztve. És ott, igen, ott mellette kínálkozik a kiskapu: a kerítést nem vezették le egészen a Dunáig, be lehetett surranni mellette.
Így esett, hogy bárki jön most már azzal, hogy ő majd biz' felavatja a hidat a gyalogosforgalom számára, tőlem csak a "futottak még" kategóriának kijáró elnéző mosolyra számíthat. MI vagyunk az igazi királyok, akik úgy vágtunk át rajta, hogy a korlát még be sincs csavarozva, cipőnket rozsda lepi és utunkat fényvisszaverős mellényes munkások szegélyezik! (Egyébként fogalmam sincs, hogy engedtek fel oda. Az elején is volt valaki, aki talán megpróbált utánunk jönni, de Nofrának most van egy új kabátja, amiben úgy néz ki, mint egy Valaki, úgyhogy az illető feladta az üldözést. A végén pedig drágám egy ízes Jó napot!-tal vezette félre a dolgozó népet. Azok meg, mintha teljesen természetes lenne, hogy budai nagymenők és piros kabátos lányok kézenfogva sétálgatnak a még át sem adott (de máris meglehetősen rondának ígérkező) hídon, visszaköszöntek és csavaroztak tovább. Még jó, hogy magas a gallérom, el tudtam rejteni a röhögést. Asszem, erre mondják, hogy angyali pofátlanság.
A másik VIP esemény az volt, amikor a Westendben a drágám Fenyő Mikivel beszélgetett egy rövidet, de a hídhoz képest az semmi.