Beküldte Raya deBonel -
Ebben a bejegyzésben egy árva szó se lesz a banyáról, megmondtam, banyek. Kicsit már begolyóztam miatta. Egyik este esküszöm azon gondolkoztam, hogy kimegyek és jól megnyomom a csengőt magamnak, egyszerűen hiányzott a hangja az agyhullámmintázatomból. Ennyit erről.
Ma megint olyan szituációba kerültem, hogy majdnem elkezdtem lassan és tagoltan magyarázni a tanárbácsinak, hogy én nem akarok megtanulni spanyolul kutatási összefoglalót írni, engem ez az egész nem érdekel, különben sincs elég szókincsem variálni azt, hogy "azt mondta", és legyen szíves találja már ki, hogy a két üres oldalt (elméleti háttér, illetve makroszociális helyzet) a lényegi rizsa elé vagy mögé. Aztán egész hamar ment. 46 oldalnyi feleslegesség, amit senki nem fog elolvasni. Már magát a divatot is a civilizáció által nagyüzemben termelt, a lényeget elkendőzni hivatott áljelenségének tartom, pláne még egy kvalitatív kutatást a divathoz kapcsolódó asszociációkról.
Aztán sikerélményem volt: ügyesen csak 47 centet fizettem rá a 40 eurós könyvutalvány beváltásakor, ugyanis nem szégyelltem kétszer odamenni az árlekérdezős pasihoz. Esküszöm, csak a kirakatba rejtett könyveken volt árcédula! Viszont most gazdagabb vagyok két helyesírási- és egy fogalmazási segédlettel, illetve egy blogbejegyzés alapján vettem egy Bukowskit, ugyan megfogadtam, hogy nem veszek spanyolra fordított angol művet, de hát ez van, akkor már csak 6 euró volt a játéktér.
Utána főztem isteni zöldséges kuszkuszt (kösz, Alice!), és most itt vagyok. Ó békés, magányos, csendes napok. Közben otthon influenza, forrongás (már megtartották az első órát mindkét fordítótanfolyamon, ahova menni szeretnék, ráadásul most megpróbáltak áttenni szerdára, nem hagytam magam, nem fogok megint konyhazárás előtt beesni a Rózsába!), zajlik az élet. Budapest, jövök! Még 5 nap.