Alice megszökött

Örömteli hírrel szolgálhatok: Alice megszökött!

1:30-kor indult a vonata, a banya pedig ragaszkodott hozzá, hogy ő kísérje ki az ajtóig, ezért abban állapodtak meg, hogy fél 12-kor jön elszámolni meg a kulcsokért. Az utolsó félórát együtt izgultuk végig Alice-szal (lövöldözős rendőrös film ment), aztán... aztán semmi.

Nem jött senki egészen fél 1-ig, amikor is Alice taxit hívott, én meg kimentem biztosítani a terepet. Sehol egy árva lélek. A taxi jött és elment, magával vive francia utasát és annak kb. öt darabból álló poggyászát. Nekem még egy órán át a fülemben csengett a külső csengő rémesen ronda hangja, de a valóságban nem manifesztálódott. Azóta se történt semmi. Nem értem a dolgot.

A vezetékes telefont, amin eddig érintkeztünk a szörnnyel, Alice elvitte (a tűzálló tálakkal és a serpenyővel együtt, ami miatt végülis nem haragszom rá, mert itthagyott egy csomó fagyasztott spenótot, répasalátát, kuszkuszt és csokoládét), tehát vagy előkeresi valahonnan a mobilszámunkat, vagy idefárad személyesen. De miért is nem tette most éjszaka?

1. teória: meghalt. Túl szép, hogy igaz legyen. Csak nehogy ránk hagyja a lakást.

2. teória: elaludt. Ez lehetséges, de akkor el kell vessem a "pénzsóvár-acélból-való-keselyű" munkahipotézist. Ez a nő képes lenne melanint termelni, miközben PÉNZ forog kockán??

3. teória: tervez valamit. Ez esetben aj-jaj.

4. teória: azt hiszi, jól járt. Én meg most már egész pontosan tudom, hogy okos ötlet volt nem adni neki februári lakbért, mert így - feltéve, ha velem is fenntartja ezt a nemes "aludni és futni hagyni" szokását - nem én bukom 50 eurót, hanem ő 30-at. Ami, lássuk be, kellemes gondolat.

A következő kérdés: mi lesz most? Nyilvánvaló okokból én nem hívom fel (még alibim is van, hiszen 11-kor lefeküdtem, nem is hallottam, amikor Alice elment, nem igaz?), tehát vagy előbb-utóbb beállít (esetleg egy új jövevénnyel, ami azért lenne jó, mert kénytelen lenne bűbájt játszani), vagy az én dezinformációm alapján vasárnap fél tízkor jön ide kikísérni... csakhogy én akkor már Madrid felé robogok majd a kedvenc ülésemen (jobb oldalt első sor, folyosó felőli szék, akkora a kilátás, hogy ihaj) terpeszkedve. Ha-ha, vagy ahogy errefelé mondják: ja ja ja.

-------------------------------------------------------------------------------------------

UPDATE: A rejtély két nappal később, hétfőn oldódott meg. A banya tökéletes (legalábbis külső) egészségben, délelőtt 10:32-kor megjelent.

Nagyon felháborodott, amikor megtudta, hogy uszkve másfél nappal késte le Alice-t. Kicsit olyan volt a szitu, mint az "igazmondók faluja - hazugok faluja" feladványokban: végülis honnan tudhatnám, hogy nem Alice hazudott nekem? Eddigi tapasztalataim azt súgják, hogy Alice oldalán van az igazság. Az, hogy a banya ezek után egész vasárnap otthon volt, hogy várta Alice hívását... az merőben mellékes.

Viszont újabb, ijesztő következtetésre jutottam. Ezt az opciót nem foglaltam be a teóriák közé, ugyanis ez a nő mindig képes olyat produkálni, amit a legmegfontoltabb extrapoláció sem tud előrevetíteni. Házinénim pszichiátriai beteg. Beteges hazudozó (sznob álművelt létemre nem tudok erre hangzatos idegen szót). Annyira belegabalyodott a saját kamuiba, hogy már azt se tudja, kinek, mikor, mit mondott.

Egyéb jelek is vannak. Miután felsorolta az összes szankciót, amit Alice ellen foganatosíthat (csúnya rossz kislánynak nevezte, illetve kilátásba helyezte, hogy bepanaszolja a TO-n), kiment a belső udvarra és egy nagy műanyag partvissal söpörgetni kezdte a vastagon lerakódott galambszart. Azt hiszem, a takarítás amolyan késedelmi kamatként funkcionál nála: valahányszor jön, egyre több tisztítandót jelöl meg. Néni kérem, jó pénzért akár az istállót is.

Ezután bejött és hisztérikusan megkérdezte, kezet moshat-e. Furcsa ez az udvariasság a saját lakásában, nem? A legaranyosabb azért az volt, amikor azt mondta, Mara nem azért ment el, mert nem tudta fizetni a "ne-aggódj-rezsit" és talált jobb lakást olcsóbban, hanem azért, mert velünk nem lehet szót érteni. Felemlegette még a bojler és a mosógép (két beszélgetés között szintén inflálódó) javítási költségeit és azt, hogy most annyira kiakadt, hogy nekem albérlői kötelességem némi előleggel megnyugtatni hányatott lelkét. Udvariasan elhárítottam, és együttműködésem jeléül megadtam neki a spanyol mobilszámomat (693911492, ha bárkit érdekel). Ezután elment, távozóban még egyszer közölte, hogy Alice neveletlen, majd rám csapta az ajtót. "Aztán vissza ne gyertek" - szóltam utána, Shrek-módra utalva a lehetséges disszociatív hajlamra, majd elmentem meditálni kicsit a medencében. A kialakított stratégia folyamatábráját a következő bejegyzésben olvashatjátok.