Az egyedüllét sajátos vonzereje

Az egyedüllét sajátos vonzereje

 

Még sosem voltam ilyen messze és mégis ilyen közel embertársaimhoz. Tegnap éjjel vagy tíz percig komolyan gondolkodtam azon, hogy milyen lelkiállapotban alkothatott valaki olyan baljós szellemkutyahörgésre emlékeztető hangeffektet a gázóránk könyörtelen forgását aláfestendő, mire rájöttem, hogy a jobb (kívülről nézve bal) oldali szomszéd köhög.

A hátsó (kívülről nem látszó) szomszéd pedig megújult, azt már nem tudom, hogy a személye is vagy csak a hobbija, mindenesetre a hét elején eltávra ment Alice-nak újdonság lesz, hogy kristálytiszta, felismerhető rockszámok szűrődnek át oldalvást, különös tekintettel az elektromos gitárra és a basszusra.

Felettünk pedig nyilván költözködés zajlik, mert a legszükségesebb kellékek (matracok és tévék) már megérkeztek, a többi cucc beszerzéséig pedig nyilván az összes lehetséges elrendezést ki akarják próbálni. Bútor-és emberlábak végeznek helyváltoztató mozgást a nap legalább 22 órájában (2 olyan óra azért van, amikor nem vagyok reprezentatív gyakorisággal ébren).

Tőlem balra szerencsére udvar van. Mondjuk a fenti szomszédok által kivetített árnyjáték-fantombuli néha kicsit ijesztő. Akkor nem, amikor a saját nappalinkban olaszok szinkronizálják. Vaffanculo, most már nincs egy se.

Az ajtót mindig kettőre zárom, nem mintha behatolástól félnék: kívül gomb van, továbbá a por ellen felszerelt alsó gumilap diszfunkciója (elsődleges funkciója ugyanis a pormacskák marasztalása, illetve további táplálékkal, gumiegérrel és vakarófával való ellátása), hogy akkora zajt csap, hogy mire elérne valaki kies szobámig (itt a "kies" archaikus értelmében szerepel), már rég felkészülten lapulnék az ajtó mögött literes fém teáskannámmal felszerelkezve. Hanem így nem tudom otthon hagyni a kulcsaimat.

Ma egy spanyol csoporttársam megpróbált elhívni egy bárba, nagyjából mostanáig. Nem adtam be a derekam, ugyanis attól tartottam, hogy a napok-óta-nem-beszéltem-emberrel-mikrofon-nélkül tünetegyüttes olyan formában nyilvánulna meg, hogy ő, ismereteinek, tapasztalatának és elvárásainak megfelelően kénytelen volna flörtölésként értelmezni.

Én vagyok a kommunikáció farkasa. Bármikor képes vagyok magyar nyelvű interaktív szövegelést zabálni. Néha böfögök. Bocs.

 

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio