Beküldte Raya deBonel -
Kezdetben lelkifurdalásom volt, amiért arra készültem, hogy előre megfontolt szándékkal nem fizetek több lakbért a banyának, ráadásul azt hazudom neki (ismételt rákérdezés esetén több rendben), hogy nem érkezett meg az ösztöndíjam. Aztán két dolog történt.
Egy: kaptam egy kedves, korrekt levelet a bankomtól, csak hogy tudjam: nincs fölösleges 85 euróm, amit sose lássak többet.
Kettő: Mara kitalálta, hogy január végén elköltözik, mivel pedig eredetileg (természetesen csak szóbeli megállapodás alapján) júniusig maradt volna, a banya közölte, hogy ha nem talál maga helyett lakót, nem kapja vissza a kauciót. _Nagyon_ felháborodtam.
Ja, hát így tényleg nincs szükség szerződésre! Ha a kauciót arra való biztosítéknak tekintjük, hogy mindig lesz a lakásban fejőstehén, akkor a banyának ez is elég védelem. Ugyanis a lakás olyan, hogy csak a TO-n keresztül lehet bele diákot szerezni, aki a bérlés pillanatában még legalább 500 kilométerre van a várostól. Aki itt kezd keresni, az nem sajnál 8-10 lakást végignézni, és aligha egy olyat választ, ahol az ember az ébredés utáni kába pillanatokban elgondolkozik, hogy miért franciakockás az ég. Ráadásul hogy veszi ki magát, ha az ember egy olyan hajlékot ajánlgat másnak, ahonnan ő éppen fejvesztve menekül?
Szóval szegény kis Marának nincs sok esélye, de azért mondtam neki, hogy olyankor találkozzon a banyával kaució végett, amikor én is itt vagyok. Igazság bajnoka vagyok én, verhetetlen szinglitigris, ha másokról van szó. És most már mindennemű bűntudat nélkül fogok a banya szemébe kamut hinteni.