Beküldte Raya deBonel -
A feljett Nyugaton mindenütt, de leginkább Angliában nemhogy nem növekszik, de csökken a gazdaság. Mármint negatív a gazdasági növekedés. Azt mondják az okosok, hogy ez a végét jelenti a növekedésalapú gazdasági modellnek. Botcsinálta közgazdászként (vö. Pilátus a Krédóban) eltöprengtem, hogy akkor mi lesz helyette?
Régen (egyes helyeken talán még ma is) úgy működik a dolog, mint a mi életünkben is néha, a mi családunkban például a mézzel. Meg lehet venni a Tescoban ócsóért, meg lehet venni a piacon a termelőtől drágáért számla nélkül, és mi ismerünk egy termelőt, aki ócsóért adja a jó minőségű, pancsolatlan, saját mézét, mert ismer és szeret minket.
Úgy képzelem, régen a faluban minden így történt. Ismerem a kovácsot, ezért ő ócsóért patkolja a lovamat (figyelem: nem ingyen!), cserébe én adok neki ócsóért répát (és nem mellesleg nem vágom át, nem adok neki férgeset, nem küldöm utána a fiamat, hogy lopja vissza satöbbi). Azért nem ingyen, hogy legyen értékmérő, meg hogy ha valaki olyasmit akar venni, amit nem árulnak a faluban, akkor tudjon mit adni érte. Viszont nem húzunk extraprofitot. De nem is kell, mert tudom, hogy ha véletlenül még sincs aznap öt petákom, a kovács akkor is megpatkolja a lovamat, hogy tudjak vele szántani, és ha két hét múlva a pék vesz tőlem répát a répatortájához, akkor lesz öt petákom és kifizetem a kovácsot, esetleg egy szelet répatortát is viszek kamat gyanánt. De az igazi haszon, kamat, adó és valuta: a bizalom és a jóindulat.
Én valami ilyesmiben bízom, nem hiába mondják, hogy "világfalu". Valami váltásban bízom. Nagyban. De akkor miért vannak a számomra szimpatikus "slow life" csoportok a globalizáció ellen? Talán mert ha lassan járunk, mire odaérünk, beelőznek a kínaiak.