Beküldte Raya deBonel -
Karácsonyi utórezgésként megosztom a nagyérdeművel azt a dalt, amitől óvodás koromban (fogalmam sincs, miért) olyan sírás jött mindig rám, hogy egyszer nem is mentem miatta oviba. Dallammal sajnos nem találtam meg a neten, de verb-állatként nekem úgyis a szöveg volt a lényeg.
Kis fenyő az erdőn él odakünn,
Tél ezüstje csillan a sok pici tűn,
Jégcsapokat ringat a szélben az ág,
Puha hó a vállán a télikabát.
Él alatta csendben egy víg nyuszipár,
Sárgarigó hajnali füttyszava száll,
Felkeresi néha a medve is őt,
Idehoztuk tegnap a karcsú fenyőt.
Gyertya, díszek, gömb, szalag, százszínű, szép,
Gyertya fénye hinti be tűlevelét,
Körbefogja sok gyerek, mind de vidám,
Ugye jó itt nálunk, te szép kicsi fánk?
A második versszak végén szerintem több értelme lenne annak, hogy "innen hoztuk", de ezen nem akadunk fenn, anyukám így énekelte, kész. Most csak azért merült fel bennem, mert annyian kérdezték, hogy jó-e nekem itt Spanyolban, hát nagyjából ez is ilyesmi. Szép, meg jó, meg néha még meleg is van, de az otthonom az erdő.