Cinetrip

Hogy tudnám elmagyarázni egy franciának vagy egy spanyolnak, milyen érzés a Rudas fürdő végéig tartó tömött sorban egy órát pingvintánccal tölteni (egyik láb-másik láb, lásd még tojós galamb)? Mondhatott a Bomba a plakátján, amit akar, "Magyarország elsőszámú export cikke" (sic), azért az nagyon magyar, hogy a Burn promóciós olajoshordókat állít a sorban parkoló kocsik felé nyitott tűztérrel (fűtött garázs, mondta valaki), és köré gyűlünk melegedni, tisztára mint a hajléktalanok a musicalekben.

Azért tető alá hoztuk végül ezt a Cinetrip-dolgot, átnyomakodtunk a bejáratnak csúfolt gumimatracon az előtérbe, ahol már szintén zajlott a buli. Harmonikusan keverednek és egymásba folyamatosan alakulnak át az éppen olvadó, sálas-sapkás, illetve a tangapapucsos, sört szorongató bulizók. A kabinos fiú jelszót kér minden nyitáskor. Persze nem logikus kiejteni magát a jelszót, percekig találgatom, mi lehetett a "fagyi, amit sokáig kell nyalni", gyanítom, jéghegy.

Az első terem, amit (stratégiai okokból: ez a hidegebb) meglátogatunk, az úszómedence, fényorgonával, időszakos lézershow-val és technozenével (amúgy utálom, de most jólesik). Lelkes-idióta vigyorral vetem magam a vízbe. A plafonra poliphasakat vetítettek, tisztára a Kráken gyomrában érzi magát az ember, noha ott biztos családiasabb a hangulat. Itt gyakran érzem magam kívülállónak: nem tudom a szöveget, amit körülöttem mindenki ordít, és nem vagyok tisztában a fröcskölés, csápolás és aquafitness keverékére emlékeztető koreográfiával sem. Egy darabig élvezem, aztán átpréselődünk a már jól ismert (na jó: háromszor voltam) gőzfürdőbe, ahol állítólag hastánc várható.

Fú, az valami állat volt. Öt nő, hájassági sorrendbe állítva, ritmusra felcsapó tűzcsóvák között, vizet rezegtető dobzenére táncolt. Gyönyörűek, testüket selyembe vonja az izzadság, égnek emelt ajkukra hideg páracseppek hullnak, karjuk hullámzik, a tömeg együtt mozog velük, összecsavarodnak az érzékszervek...

Észrevétlenül telt az idő, onnan tudtuk a két órát, hogy egyszer csak eltűnt rólunk a meleg víz. Kísérteties volt, egy pillanatra lepergett előlem a globális felmelegedés okozta végső vízhiány, de szerencsére a hideg medencében maradt még. Lézerkötegek pásztázták, tapogatták végig a falakat, megnyaldosták az egymás nyakában vonagló partiarcokat, akciófilmek biztonsági hálóit rajzolták a diszkófüstbe.

Bágyadtan, kábultan ültünk (a jelzők Nofrára csak utólagos egyetértése esetén vonatkoznak), előttünk pedig öt országból merített minta vonult el: sárkányok, jaguárok, szonettek, tűzcsóvák, közkedvelt nonfiguratívok, élénk gesztusokkal örök mozgásban tartva.

Kicsit szürreális. De egyszer jó.