Megtörténtetik

Ja, és most MSN-eztem Blancóval. Blanco egy régi wannabe szerelmem volt nekem, 2003-ban, miután lefogytam, egy vízitúrán ismerkedtünk meg. Fülledt évszak volt akkor, sátortársam épp orálisan elégítette ki Blancóét, így hát kettesben maradtunk, bivakoltunk (ez a szó olyan szagú, mint az igen ápolatlan szőrű afrikai szarvasmarhák) az esztergomi kemping sportpályáján, és az egészből csak annyira emlékszem, hogy Blanco a neve ellenére sokkal sötétebb meg komorabb volt, mint azt egy nálam 2 évvel fiatalabb fiútól elvártam volna. Ő volt az első pasi az életemben, aki előreengedett meg ilyenek. Aztán hazajöttünk, és másnap küldött egy sms-t. A mai napig emlékszem a szövegre: "Szia [maitai]! Szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy ez reménytelen, de ki kellett mondanom, mit érzek irántad. A nap 24 órájában rád gondolok. [Blanco]".

Annyira édes volt, de ki kellett kosaraznom, mert akkor még tiszta voltam, erős és nemes lelkű, és nem voltam szerelmes belé. Azóta már százszor megbántam, hogy akkor nem adtam esélyt magunknak. Rögtön ezután Sophie küldött nekem egy sms-rózsát azzal, hogy ha tíz embernek továbbküldöm, megtudom, ki szerelmes belém. Már csak ezért is, azóta is teljes nyugalommal törlöm az ehhez hasonlókat, mert lám-lám, aminek meg kell történni, úgy is megtörténtetik, anélkül, hogy én bármit bárkinek elküldenék.

Aztán most megkerestem iwiw-en, és láttam, hogy "kapcsolatban" van (mint egyébként én is), ráadásul egy "istennő"-vel. Jaj de szép is az ilyen. Írtam neki, visszaírt, de azt, hogy bővebbet majd msn-en, ahol eddig sose jelentkezett be. Hát ma megtaláltam végre, és egy kicsit chateltünk.

Holnap megyünk ám Zamárdiba, a Szilvásváradiak egy részével. Úgyhogy három napra elegendőt kellett blogolnom már most.