Beküldte Raya deBonel -
Ezt a bejegyzést már annyiszor elkezdtem és kitöröltem, hogy már fogalmam sincs, mit akartam írni.
Tegnap Olgával MSN-eztem egy kicsit. Megbeszéltük, hogy nekem a pasizásnál az a hendikeppem, hogy van pasim, neki meg az, hogy nincs (illetve...). Én így is kapós vagyok valamennyire: ma a Nagy Fehér Főnök fog értem jönni és elszállítani a kisautómig (a kettő közötti rész, remélem, publikusnak fog számítani), péntekre pedig az Újdonsült hívott el jégkorongot nézni. Hm. Csak abban bízom, hogy nem a tévében akarja nézni.
Ez itt a bökkenő: én úgy gondolom, hogy ha úgy is tűnik, hogy megtaláltam azt az embert, akinél jobb talán nem is jár nekem, attól még kutya kötelességem keresni az igazit. Igazi viszont lehet, hogy lapít, mint sz*r a fűben, mert nem mer megmérkőzni Carlosszal. Ha belegondolok, nem akarok olyan pasit, aki nem veszi figyelembe az ilyen-olyan kötelékeket. Jóanyám is így kezdte. Tehát Igazi azt várja, hogy én szabad legyek, és majd akkor rám startol, én meg azt várom, hogy az Igazi rám startoljon, mert ha nem vagyok egészen biztos benne (=nem mozdul meg bennem egy egészen kicsi megérzés), akkor nem hagyom ott Carlost.
Szponzorált hirdetés: Momentán nem látok olyan embert magam körül, aki megérné, hogy megváljak az én aranyszőrű tigrisemtől. Pláne, hogy még mindig a blogomat macerálja elvileg.