A bakancslista

Szerintem nem happy end az, ahol a két főszereplő meghal. Nofra szerint ugyanakkor mindegy, hogy egy pillanatban éled meg a boldogságot, vagy egy egész életen át. Először zsigerből azt mondtam, hogy nem, és irtó sokszor látni, hogy akinek mondjuk baromi szép és idillikus a családi élete, az látványos betegségtől hal lassú, fájdalmas halált, ami megint az élet nulla összegű játék voltára hívja fel a figyelmemet.

Viszont tényleg. A film szerint az egyiptomiak abban hittek, hogy a mennyország őre két kérdést tesz fel, ami alapján beenged vagy nem: volt-e örömöd az életben, és volt-e másnak öröme abban, hogy te éltél. Ha egy pillanatra érezted azt, hogy most, és most, és most, csak azt, ahogy a pillanat átdöfi és a felfoghatatlan sebességgel száguldó milliónyi univerzum egyetlen közös tengelyévé teszi azt a gondolatot, hogy ez kurvajó, na, akkor már mindegy, hogy hány évet élsz még. És ha visszatekintve azt látod, hogy vazzeg, ezért érdemes volt?, na, akkor elszúrtad. Azt hiszem, én mind a két kérdésre igennel felelhetek, de ezt nagyrészt az elmúlt pár hónapnak köszönhetem, csakúgy, mint a két főszereplő. És itt vissza is kanyarodtunk a filmhez. Szóval ajánlom. Szívbéli jókat lehet röhögni rajta, és ha komolyan veszi az ember, akkor gondolkodni is.