Plázacica

Szeretnék egyszer úgy végigmenni azon a hatalmas Aréna Plazán, hogy meg tudjam (és meg akarjam) venni mindazt, amit kinézek magamnak. Nem amit meglátok, hanem amit megkívánok. Amivel érzem, hogy létrejött a kapcsolat, az egyelőre közénk álló kirakat és a szemérmetlenül strázsáló árcédula ellenére is. Mint Piramus és Thysbe, egymásra találtunk az élet hatalmas álarcos kavalkádjában és nem is válunk el többé, innen már csak együtt keveredhetünk ki.

Ja, és ott lenne persze Nofra, és szúrná ki nekem egymás után a jó cuccokat, ahogy egyébként is szokta (lehet engem irigyelni már most, mert a pasim teljesen alkalmas a shoppingolásra, már csak az egyéb feltételeket kell megteremteni...).

Utána a Sphinxben akarok ebédelni, mert ott aranyos tökök csinálnak úgy, mintha lámpák lennének, és egy komplett magnóliaerdő lóg a plafonról.  Ott van mindjárt szemben a Haagen-Dazs, ott bedobnék egy fagyit.

Aztán úgy igazán megpakolva, márka-málha alatt görnyedve kopognék le a parkolóba, távolról megcsipogtatni az autót, de soha, de soha nem fognám jobb kézzel a bal fülemhez a telefont.