Beküldte Raya deBonel -
Épp a nyomorult elnökségi miatt késtük le a táncot tegnap (nem mintha nagyon sajnálnám, amikor kiderült, hogy 9 helyett fél 10-re még odaérhetném, arra gondoltam, úgyis akkortájt fejezik be az alaplépés hatvanharmadszori megtanulását), de legalább volt hová mennünk: a kalózok már gyülekeztek.
Arról nekem senki nem szólt, hogy a margitszigeti játszótérre megyünk. Tűsarkú patkánytaposóm nem örült annyira a fenyőmulcsnak, de a vodka-őszibarack-mangó és a Garrone (ki más szolgáltatta volna az alkoholt, mint züllött Maitai?) feledtette gyötrelmeimet.
Kiemelném, hogy Nofra, mint kisangyal, jött velünk, tisztes távolba húzódott, amikor régi kalózemlékeinket elevenítettük fel, jött, hozta, vitte, vezetett, fényképezett, és józanon elviselte az inkább a gyerekei, mint az ő korosztályának való zenéket. Azért az egyetlen rockynál nem bírta ki, hogy ne forgasson meg, és egy fél számot végiggéppuskalábaztunk salsa álnéven.
A Jolly Rogerben voltunk, kezdem megszeretni az ilyen helyeket, ahol csak mi hárman/négyen táncolunk, és nem kell folyton a feketéket levakarni magunkról, akiknek a híreszteléssel ellentétben a nyelvük az egyetlen szexepiljük... mármint az angol, nigériai akcentussal.
Ja, és egyre precízebben eltalálom a tökéletes alkoholszintet, ahol azért még nem teljesen mindegy, de már majdnem.
A lányok megjegyezték, hogy eddig is jó volt a s*ggem, de nem ennyire. Khm (szerényen Nofrára pillant, majd sokat sejtető féloldalas mosolyban tör ki).