Beküldte Raya deBonel -
Mit keres egy sanghaji ötcsillagos szálloda hajdani főszakácsa a Moszkva téren?
Érdemes lenne ezzel a kajáldával szemben nyitni egy riválist, Pong néven. Viszont csak a poén kedvéért érné meg, mert ez a Ping nagyon ott van a szeren. Állítólag már 1997 óta.
Minden kaja finom volt, amit ettünk, és nem vagyok hajlandó figyelembe venni azt a tényt, hogy egy árva macska se billegett a környéken. Ráadásul a pincér (aki egyébként is azonnal levette, hogy velünk lehet tegeződni-tréfálkozni) megjegyezte, hogy elég egy adag hun-tun két rizzsel kettőnknek. Igaz, az étlap minden oldalán lábjegyzetelik, hogy fél adagot nem adnak semmiből és a szervízdíj nincs benne az árakban, de Magyarországon vagyunk, nincs mit csodálkozni.
Van a vicceknek három kategóriája. Az, amin nevetek, az, amin fintorgok, és az, ami már semmilyen grimaszt nem tud kiváltani belőlem. A probléma a két utóbbi kategóriával az, hogy halmozódik, és végül abból is röhögőgörcs lesz. Úgyhogy ha azt akarod elérni, hogy még másnap is fájjanak az arcizmaim (végülis, talán ez a gödröcskékhez vezető rögös út), akkor mondj egy pár jó viccet, aztán sok rosszat, és ugyanazt éred el vele. Visítok, mint a malac, akit szúrnak.