Asia Center

Valamiért úgy éreztem, az a határozott érzés motoszkált álmosan tekergő hajnali csuklósbuszként kérgestestem hídján, az ábrándozás és a megvalósítás féltekéi között... hogy nem élhetek tovább fekete cicanadrág nélkül. Fekete haj nélkül igen, és tulajdonképpen cicanadrág nélkül is, de ez a kombináció együtt... fekete cicanadrág... nos, ez nem hagyott nyugodni.

Hosszúra nyúlt teketóriázás után ma nekivágtam. Ramé felvilágosítása szerint a kínaiak a legjobbak a témában, így első lépésként megcéloztam a békási Elwan (utólag jut eszembe, hogy ennek tényleg ez a neve?) áruházat, ahol volt ugyan cicanadrág, de rusnya flitterek voltak rajta, és feketét nem tartottak, csak barnát és kéket, no meg néhány olyan árnyalatot, amihez inkább hozzá sem nyúlok, mert még a végén kiderül, hogy radioaktív.

Szóval itt nem jártam sikerrel, de rögvest elébem szökött az újabb küldetés: tegnap, két nap fél lábon állás után be mertem lépni a Neptunba. Ha egy hétig nem látogatom, rendszerint kellemetlen hírek szoktak várni, ezért is tartottam egy kissé az Üzenetek megtekintésétől. Volt is egy, amelyben közölték, hogy a Külker megint nyújt egy kicsit az amúgyis szakadással fenyegető rétestésztán, amit hivatalosan szemeszternek hívnak. Más szóval jövő héten kezdődik a tanítás, de a regisztrációs hét most van, ergo legyek szíves kifáradni a főiskolára, az ominózus két tollvonásos beiratkozás kedvéért. Tanulva az előző félév zökkenőiből, rárepültem, és háromnegyed óra múlva már a TO-s néni hozta utánam ottfelejtett slusszkulcsomat (észrevettétek, hogy kopnak a névelők a magyar nyelvből? Nem tudom, ezt az sms okozza-e, vagy egyszerűen ilyen, amikor a nyelv felgyűri az ingujját, tenyerébe köp és munkához lát?).

Visszafelé aztán betértem a kínai kereskedelem hazai fellegvárába (értsd: Asia Center), mert ha ott nincs elég kínai, akkor sehol. Próbáltam keresni egy olyan üzletet, ahol magyar az eladó, de alig volt, és ott se tartottak macskanadrágot. Végül egy kirakati összeállítás segítségével megértettem magam a kínai boltossal, felváltotta az ötezresemet és enyém lett. Mármint a nadrág. Majd csinálok képet, jó? Biztos mindenki hót kíváncsi.

Ez egy szociológiai tanulmányközpont, egy mini bioszféra, továbbá társadalmi keresztmetszet és mellékesen bevásárlóközpont. Az egyik boltost körülállják a férfiak, go-t játszanak. A másik boltos elhagyja posztját, körberohanja az egész komplexumot, közben odaszól a szomszéd eladóknak: "Szomszé, kici vigyáz!"

A boltok mindegyike tipikis "kínaibolt", bugyitól az estélyin át a műkörömig minden kapható, és everything in between, pult alól szerintem rakétát is adnak. Sajnos emberi méretű piros strasszkövek nem voltak sehol, hanem vízipipát, illatosítókat, parfümöket (elképesztő mennyiségben), farmerokat, fakanalat, övet, játékot, baby dollt, piros bojtos aranyozott tükörrelógatós francot azt minden színben, fajtában és méretben.

Több családot láttam összekapaszkodva közlekedni. Görög Ibolya javasolja, hogy mint Odüsszeusz az árbochoz, kötözzük magunkat a bevásárlókocsihoz, nehogy hasson ránk a fogyasztói társadalom romlott aurája... na ez jutott eszembe a családok láttán. Levegős kis hely egyébként, biztos rosszkor jöttem. Hanem amit akartam, megvan, beiratkozva is be vagyok, hajrá, teljes gőzzel az utolsó öt és fél szabad napot.