Beküldte Raya deBonel -
Volt ez a kalandom a svéddel (alias Vis Maior). Bár arra már január elején rájöttem, hogy nekem ez* nem jön be, és ezt meg is mondtam neki, ő ezt szakításként értelmezte, ami nem lett volna akkora veszteség, csakhogy már be volt fizetve egy elég drága közös utazás, amire így elmentem.
Az előző hónapot úgy képzeljétek el, hogy a fiú minden nap korán kel, hogy korán le tudjon lépni a munkahelyéről, hogy eljusson edzeni, majd korán fekszik, hogy… típusú végtelen ciklust végez, és összesen egyszer tudtunk beszélni. Ettől még lehettünk volna barátságosak. De amikor egy hétig össze voltunk zárva, totális érzelmi sivatag.
Papíron persze rendes volt, megmondta, hol van a buszmegálló, meg kérdezgette, hogy kérek-e valamit. Ha megkértem, még meg is ölelt, de inkább ne tette volna. Kezdek gyanakodni, hogy pszichopata lehet, mert szerintem én képtelen lennék arra, hogy valakivel úgy létezzünk egymás mellett, mint a nemesgázok.
Hanem így legalább volt alkalmam Manic Panic hajfestéket venni boltban megismerni Malmö szépséges városát.
Ez a város leghíresebb fája.
Ez meg egy park, természetesen Nils Holgersson-szoborral.
A temetőket imádom, ez meg egyenesen egy közpark a város szívében. Minden sír körbe van kerítve, mármint különösen ez, mert ez még ránézésre is kutyatál-kompozíció, és elég sokan sétáltatnak arra.
Svédország egyébként kulturálisan akkor is tetszik nekem, ha a jó fej/seggfej arány az ottani ismeretségi körömben 2:1. Voltunk például autósboltban, ahol egy számítógépen beírhatja az ember a rendszámát, és az kidobja, hogy milyen olajat, gumit stb. kell venni és azt hol találjuk.
Meg azon röhögtem kicsit, hogy itt ez az olaj (vagy ki tudja, mi), négy nyelven van rajta az infó, és nekem egyik se mond semmit.
Ja és itt van még természetesen az az intézmény, amit ez a kávéházi megállítótábla kiválóan jelez:
A fika. Ami legalább akkora intézmény, mint a németeknél a Kaffee und Kuchen, és ugyanazt is jelenti: kávé és sütemény.
Ez itt egy kladdkaka-muffin (nem röhög), meg egy normális kaka, azaz torta. Az én lattémban valami helyi bogyó, bizonyos mocsári hamvas szeder lekvárja volt.
Na de ne szaladjunk előre, először is elrepültünk Kirunába, ahol ennyi a reptér:
És kint az autók mellett kutyaszánnal is lehet parkolni.
Egész elképesztő ez a falu (18 000 fős), a turizmuson kívül bányászatból élnek, rengeteg vasércen ülnek, csakhogy annyira szó szerint, hogy a következő években odébb fognak költözni. Az egyetlen, amit sajnálni érdemes, a városháza, annak is igazából a tornya szép, meg állítólag a lépcsőkorlát.
Meg van egy pofás templom.
A turisták persze a sarki fény miatt jönnek, amit mi [spoiler] pont nem láttunk [spoiler vége]. Meg lehet hómotorozni, kutyaszánozni, ilyesmik. A közelben van az Abisko nemzeti park, ami, mint megtudtuk, természetesen felhőtlen hely, így olyankor is látszik a fény, amikor Kiruna felhős. Viszont az utolsó busz még azelőtt visszajön, hogy besötétedne. Hát így jártunk. Viszont mi is elmentünk szánozni, meg a jéghotelbe. Meg rengeteget ettünk. Vis maior 190 centijéhez talán 100 kiló nettó izom lehet, egy ilyen kazánt kell azért etetni. Elmentünk például egy all you can eat ebédre, ahol én alig bírtam egy rendes adagot összecsipegetni, Vis Maior lapátolt rendesen, aztán választottunk még valami dobozos teát, odavonultunk a pénztárhoz, és az összeget látva leesett, hogy ezek az ebédet nem számolták fel. De hát nem én vagyok a férfi, meg a jóléti társadalom képviselője se, így szó nélkül hagytam. Szóval van ingyen ebéd.
A másik mázli az volt, hogy az Airbnb tulajdonosa hamarosan Tanzániába költözik, ezért megkért minket, hogy mindent együnk meg a hűtőből és a szekrényekből is. Nem sikerült, nagyon jól felszerelt konyha volt, de igyekeztünk. Egyébként az egész lakás olyan volt, mintha egy Ikea-katalógusból húzták volna elő, kár, hogy nem fotóztam le a vörösréz bambuszcsöveket, amiből a zuhanyfüggönytartó és a törülközőszárító is volt.
A jéghotel egy egészen bődületes vállalkozás: a jeget célzottan hizlalják (söprögetik, hogy jobban fagyjon), aztán betakarítják, és tárolják télig, amikor is megérkeznek a faragók.
Bárki benyújthat pályázatot söralátéten is, ha elég jónak találják, akkor kapsz egy szobát, ami a tiéd, meg jeget és szerszámokat. Ennyi, segíteni nem segítenek.
A legtöbb tervező persze építész vagy szobrász, de vannak amatőrök is.
Aztán tavasszal az egész elolvad, és a következő télen kezdik elölről.
Viszont tavaly óta van állandó hotel is, amit nyáron hűtenek, és egész évben lakható.
Bár hogy kinek van kedve -5 fokban aludni 250 dollárért, az egy más kérdés.
Meg persze bár is van, ahol jégpohárból lehet inni, az egyszerűség kedvéért minden ital egy szín. Én világossárgát kértem, de mindegyikben vodka van, csak mással.
Elmentünk még egy rénszarvasfarmra, ahol lehetett zuzmót venni és etetni őket. Így néz ki egy rénszarvas.
Vörös a szeme, mintha folyton be lenne szívva, félig le van dörzsölve a bőr az agancsáról (az használati tárgy), és inkább félénk, mint éhes. Azért cukik, na és a bőrük! Hát azt nem bírtam ki, hazahoztam egyet, iszonyú meleg és jó a tapintása. Aztán ráterítettem egy ikeás székre, hadd érezze otthon magát.
Ha pedig nincs rénszarvas, marad a helyi banyatank.
Ez most persze jól néz ki, de az utazás végére annyira leamortizálódtam lelkileg, hogy az Öcsinek üzentem, hogy miért is szeretem őt annyira, hogy hátha válaszol, hogy ő engem miért, de persze nem azt válaszolta, igazán tudhattam volna.
*nyitott kapcsolat