Keturizálás

Na itt vagyok, a negyven fokban, kutatni barátnőzni és búvárkodni. Asszem, ezt eddig se ártott volna így mesélni, mert a reptéren majdnem baj lett. Amikor Amerikába mentem, nem volt ilyen komoly ellenőrzés, akkor csak a csomagom érdekelte őket, most viszont, mint utóbb kiderült, az útlevelem miatt (indonéz mensások, szevasztok, török autószerelők, szevasztok), fél órán át faggattak, MAJD szétszedték a kézipoggyászomat. A második objektív és a Gopro után a csaj segítséget hívott, mert egy szkenner nem volt elég az elektronikámnak. Ezután kaptam egy matricát mindenre, amin a H K S T-ből az S volt bekarikázva. Student? Spy? Egészen Tel-Avivig nem tudtam, be fognak-e engedni, de ott már egész olajozottan ment. További tíz perc alatt szereztem pénzt meg SIM-kártyát, majd a vonatra is meglepően gyorsan sikerült felszállni. Légkondi, wifi, és konnektorok minden ülés fölött.

Igyekeztem beüzemelni az új kártyát, de a hozzá adott papírok jórészt ivritül voltak, az oldal, ami az internet bekapcsolásakor feljött, szintén (telepítettem OCR-appot meg Google Fordítót, az se segített), és telefonálni sem sikerült. Szerencsére egy kedves fiatalember megpróbált segíteni, aztán kölcsönadta a telefonját, hogy este fél 7-kor arról értesítsem a kibuciakat, hogy nem tudom, hogy fogok odaérni, mert a Google Maps szerint 5-kor elment az utolsó busz Beér-Sevából, de nem vették fel. Erre elkísért a buszhoz, kiderült, hogy éjfélig indulnak (Google Maps, helló?), és a pénztárnál a sorban egy amerikai srác szintén a Keturáig vett jegyet. Innentől nem tudtam hibázni.

Eleinte nem értettem, miért van fél perc szünet minden szó után, aztán, az utazás második órájában, megtudtam, hogy most jött egy 10 napos Vipassana-meditációról, ahol ugye nem szólalt meg. Tiszta Vízöntő kora: egy jógázó, csikungozó, meditáló zsidó, aki foglalkozásszerűen tömjénmagvakat noszogat.

Este 10 körül értünk a kibucba (ez otthon még csak 9), töksötét volt, meleg szél fújt, és a diákok éppen fagyipartit tartottak. Fellegeltem a palesztinok készítette töltött szőlőlevelet és okrát (ez kb. egy mini cukkini), aztán kidőltem. Ja, a szobám. Folyton szabadkoznak miatta, hogy a víz már nem szivárog be ugyan, de a fal még mindig ronda, de én sokkal jobban örülök a légkondinak meg annak, hogy egyedül vagyok benne, mint hogy ez zavarna. Eddig mondjuk 2-ből 2 estén használta valaki a matracomat, de remélem, ebből nem lesz rendszer.

Tegnap aztán körbehordoztak, mint a véres kardot, bemutattak az iroda* teljes személyzetének, kaptam egy asztalt, ami fölött ott díszeleg a nevem latin, arab és héber írással, és végre beszéltem a témavezetővel is. Úgy néz ki, kb. 500 kérdőívet kell kitöltetnem, közben átkommandózva Jordániába, persze előbb találnom kell egy diákot, aki lefordítja arabra és héberre, ja, és mindezt még Ramadán (június 6-) előtt. Ezután beszéltem az igazgatóhelyettessel, aki egy New York-i mensoid nő, szerencsére, 20 perc alatt elmondta a lényeget (itt mindenki alapból emocionális, öt perc különbséggel dühöng és rajong, nyugodtan nyesegessem le a témavezetőm elvárásait az én egyetemem szintjére stb., hogy működik a hierarchia és hol van benne az én helyem), azt hiszem, vele fogok még beszélgetni.

Délután meg béketeremtő szeminárium vagy mi a túró volt, amire szükség is van olyankor, ha a diákok harmada zsidó, harmada arab, a többi meg nemzetközi, azon belül is német. Napi téma: a Holokauszt. No komment...

Szóval elég zsúfolt egy nap volt, utána kihagytam a medencézést, helyette inkább aludtam egy kicsit, mert este natúrkozmetikumokat csináltunk, focimeccset néztünk, a délután még habzó szájjal bocsánatkérést követelő** palesztin srác angyalian gitározta a Tengo la camisa negrától a Chan Chanon át az Ederleziig az összes szokásos számot. Még egy kicsit jógáztunk is a műfüvön, aztán káromkodásokat tanítottunk egymásnak, egy jordániai lány megkínált a vízipipájával. A délutáni feszkónak nyoma se.

Ez speciel igazi.

Ma reggel felkeltem 7-kor és kimentem futni. Vigyázni kell, át ne keveredjen az ember a zöldhatáron Jordániába, bár állítólag nem lőnek, de balhé lenne belőle. Most meg itt vagyok ebek harmincadján, elvileg a kutatásomon dolgozom, valójában igyekszem feldolgozni ezt az országot.

*Az Arava Intézet Határokon Átnyúló Vízgazdálkodás Központja, konkrétan egy volt pulykafuttató vályoggal borítva.
**Volt (van?) ez a Nakba nevű offenzíva, amit az izraeliek követtek el a függetlenségük elnyerése tájékán a helyi palesztinok ellen. A Holokauszttal ellentétben ez sehol nem tananyag, múzeumot se emeltek neki sehol, és a mai napig senki nem ismerte el és kért érte bocsánatot. Én most kezdek nagyon hálás lenni azért, hogy ehhez képest még Magyarországon is szekuláris az állam, Európában meg a mecsetbalhékkal együtt is, úgy egyáltalán, semennyire se számít a vallás, főleg nem lakoltatnak ki vagy ölnek meg több százezer embert, és nem esnek egymásnak huszonévesek hetven évvel ezelőtt történtek miatt (bár ha Trianonra gondolok, lehet, hogy mégis, de aki ezen még mindig veszekszik, azzal úgyse akarnék barátkozni).