Beküldte Raya deBonel -
Ezen keccsölünk hetek óta.
Így,
Ez egy pop-up space, vagyis 5 napig nyitva tartó interaktív kiállítótér. 16 virágtermesztő adta hozzá ingyen (!) a piaci áron kb. 10 000 euró értékű virágokat, az egyetem meg adott 2000 eurót az építésre. Az egészet a dizájnszakos diákok (aka mi) tervezték, a kommunikáció szakos diákok szervezték a kampányt (mondjuk nem túlozták el), és még a kisvállalkozás szakosok is csináltak valamit. A bejáratban a farmeros bácsi valami építési szakértő lehet, mert ma többször megmentett minket. Bal oldalt a Gyapjas szerkesztette virágember.
A nyertes koncepció a kétkupolás megoldás lett, amit műanyag csövekből, szigszalag és kábelkötöző bőséges használatával építettek fel és betonnal kiöntött vödrökkel szilárdítottak meg. Belülre csirkeháló került, abban vannak a levelek és a virágok, az egész rusnyaságot pedig kívülről írd és mondd alufóliával borították, mert bármi más anyag tűzveszély okán nem volt lehetséges. Ezt ma oldották meg.
Ez a nagy kupola, a fa elvileg hangot ad, ha megpiszkálják a virágokat. Alant azok a csúf festett pozsgások az egyik termesztő bibéje, szerintem borzalmas, de hát.
Ez az alagút az átjáró a mi terepünkre, berendezve bambuszbútorokkal, amiket szintén csirkehálóval és papírmaséval alakított fatörzzsé az egyik csoporttársunk.
Ez pedig büszkeségem, a bárpult, amit a műhelyes bácsik segítségével kedden tákoltam össze, de közel se kaptam érte akkora elismerést, mint a Gyapjas a szintén melós virágemberekért.
A barna felépítmény szintén csirkeháló és papírmasé, frissen festve, a háttérben a Gyapjas kedvenc vinho verdés üvegei, rózsákkal.
Na ez a híres virágember, amit a Gyapjas hajlított 6mm-es acéldrótból, a fő-műhelyes bácsi (alias Jos the Boss) pedig éjt nappallá téve hegesztett. Utána megraktuk tűzőhabbal, körülötte az elmaradhatatlan csirkeháló, majd beletűzködtük a virágokat.
Ez az enyém, a Gyapjas elegáns rózsáival szemben egy dzsungelharcosra emlékeztet, de ne felejtsük el, hogy az egész virágember koncepció az enyém volt (azt találtam ki, hogy a virágok is emberek, nézzék ők is úgy a kiállítást, mint a látogatók, eredetileg még gondolatbuborékok is lettek volna, pl. "szeret-nem szeret" vagy "mi az életem értelme?", csak nem volt idő megcsinálni). Amúgy érdekes, hogy alakul át egy ilyen vaskosan absztrakt elgondolás kőkemény materiális problémává (vö. "hogy a tökömbe' fog az újságpapír megragadni a csirkehálón?").
Most még fürödhetünk pár napig a dicsőségben, aztán le lesz szedve az egész. Elmúl a virág, eliramlik az élet.