Szülinapok

Június közepén-végén nagy lehet a buli, mert rengeteg ismerősömnek van mostanság szülinapja. Na meg persze nekem is. Péntekre szerveztem egy kisebb összejövetelt, olyan alaptartozékokon kívül, mint a leonbergi meg a J, csak a hollandosok részvételével. Illetve férjek. Illetve random norvégok, akik úgy nemzetileg álomvendégek, ugyanis a hazai alkoholárak arra kondicionálták őket, hogy tényleg mindenki azt és annyit hoz, amit ő meg tervez inni. Ja, és egyszer csak nekiálltak Disney-betétdalokat karaokézni, természetesen norvégul. A What does the fox say? szintén az ő hazájuk terméke, ez is terítékre került.

A leonbergi, aki este 10-re esett be, és egy olyan póló volt rajta, amit az elmúlt másfél évben nem láttam (a költözés kicsit átrendezte a férfiak alapruhatárát jelentő ún. felső négy pólót), de utána derekasan nekiállt koktélokat keverni. A várt hatást (ie. Stanley kezdje el produkálni magát a djembémen) nem érte ugyan el, de legalább mindenki vidáman távozott.

Másnap pedig Helyibarát szülinapjára voltunk hivatalosak, aki annyira nem helyi, hogy egy vonat és két busz, továbbá három óra odaérni. Ja, és az utolsó járat visszafelé kb. este 7-kor indul, a reggeli első meg majdnem délben. Ennek megfelelően se hálózsákot, se fogkefét nem vittünk magunkkal. És akkor volt egy kis Tibike-feeling, vagyis amikor megpillantja az ember, mit nevez otthonnak egy ránézésre teljesen átlagos, halkszavú srác. Öhm. Anyuka: "Nem tudtuk, hányan jönnek, mindenesetre vettünk egy új kávégépet". "Bárcsak örökbe fogadnának" - suttogtam a leonberginek, aki erre mindent megtett, hogy ez ne történjen meg.

A társaság rajtunk kívül a falu 20-30 év közötti népessége volt (6 fő), akik dolguk végeztével szépen hazasétáltak. A vendégszobába meg nem csak törülköző, hanem víz és fogkefék is be voltak készítve, akkurátus kis műanyag csomagban. Mondanám, hogy csak a cukorka hiányzott, de sajnos még az se.