Beküldte Raya deBonel -
A nemzet ebédje megfőzetlen maradt.
Salmas Rushdie Szégyen című könyvében találtam ezt a mondatot biciklizés közben, és annyira lefagytam tőle, hogy a Windows Vista könyörgött a receptért. A tömény zsenialitás, mint a szárazjég, ha engem kérdeznek. Tátogok, mint a sült hal, persze az edzőteremben senkinek nem tűnik fel, mert orrdugulás ürügyén úgyis folyton nyitva a szám, szeretném megmutatni, elmondani, hogy ezt, ezt nézzétek, hát hogy lehetett volna tömörebben megfogalmazni, hogy lesújtott az Úr szörnyű haragjával, hogy atomkatasztrófa történt, polgárháború tört ki, katonai puccs és lincskampány, továbbá eltömték a gázvezetékeket a békalábas ügynökök hullái.
Ha már nem is esznek, akkor baj van. Ha nem is adnak esélyt, hogy a fehér abrosz mellett egyesüljön a család és kicsit elcsituljon a vérzivatart kísérő mennydörgés, akkor valami rettenetes van odakint. Egyetlen háziasszonynak se jut eszébe bemenni a kamrába, legalább egy marék rizst főzni vagy egy konzervet levenni. Még egy francos sóletet se esznek. Ott áll a mélyhűtő, duruzsol, és nem veszi észre, hogy még a légy se zümmög, akkora csend van, csak a fegyverek ropognak, de már azt se hallják. Nem hogy nem esznek, de nem is főznek. Megáll a világ rendje, mert amit az alapjáraton is őrült politikusok most produkáltak, attól tényleg mindenki meglepődik.
A nemzet ebédje megfőzetlen maradt.
Szegény kis Mákszi, unokabátyámék pumija, úgy horpaszon harapták, hogy átszakadt a hasfala. Most egy cső lóg ki belőle, és csak fekszik, de állítólag életben marad. Hordják majd vissza az állatorvoshoz, varratszedésre meg minden. Biztosan ez is megkavarta kicsit a család életét. Talán ha az ebéd nem is maradt megfőzetlen (a kisgyerekek léte némileg konzervatívabbá teszi az embert), de mondjuk későbbre tolódott a vacsora, amikor szegénykét kórházba kellett vinni.
A nemzet ebédje megfőzetlen maradt.
Magyarországon is sokszor volt ilyen. Mindjárt a honfoglaláskor, például, lefogadom, hogy amikor az első csapatok meglátták a Vereckei-hágót, elég sok rotyogó kondért hagytak ott a többiek, mondván, futás, ott az új hazánk. Mint amikor az új lakását veszi birtokba az ember. Aztán néha rájön, hogy itt-ott rossz a villany, szivárog a víz, és nincs az egészben egy derékszög. Kicsisárgasavanyú, de a miénk.
A nemzet ebédje megfőzetlen maradt. Rushdie csodálatos. Könnyű belefeledkezni. Nem egy habos-babos olvasmány, olyan, mint jóanyám tejszínes-pórés lazaca, tömény, laktató, iszonyú vastag szeletekben. Megáll benne a villa. Megáll tőle a villa. Nem evés közben kell olvasni.