Beküldte Raya deBonel -
Aki elolvasta az előző bejegyzést, ÉS KOMMENTELTE IS, na jó, annak megengedem, hogy elképzelje, mi történik, amikor az influenza széles szárnycsapásokkal kerülgetni kezdi Maitai belső szervrendszerét. Lásd még hányjak-vagy-fossak problémakör.
Végül úgy döntöttem, egyiket sem, inkább elmegyek vizsgázni. Örömhír ezzel kapcsolatosan, hogy erre a félévre ez volt az UTOLSÓ!
Két sor néma csend annak elképzelésére, hogy micsoda féktelen szabadság, vad tobzódás és gondolattalan henyélés vár rám február negyedik napjáig.
Hanem a következő félév is cifrának ígérkezik. Tegyük hozzá, hogy még pont időben vettem észre (a Külker Online egyik fórumába rejtve), hogy (a BGF honlapján fellelhető tanrendi tájékoztatóban szereplő 5-tel szemben) 6 kötelezően választható tárgyat kell felvennem, vagyis még egyet ebben a félévben. Így jó, mert nem Valladolidból kell majd hazakacsingatnom a távol-keleti interkulturáliskommunikáció-előadásokra, bár bejárni innen, Budapestről se fogok tudni, de ez lassan kezd már nem is zavarni.
Mostantól például nem ítélem majd el azokat, akik két nappal a vizsga előtt kérik el a jegyzetemet, mert nem jártak be egyszer se.
Megcsapott, hogy hét félév után a Külker bizony véget ér számomra, az anyahajó biztos (már amennyire az adott körülmények között biztosságról beszélhetünk) talaja kisiklik a kis csillagdoromboló alól.
Mit is fogok kezdeni magammal? Biztos, hogy dolgozni még nem akarok. Voltak ugyan nekem terveim Mood Mediával meg hasonlókkal, de hogy ilyen hamar... és tényleg és igazán, interjúra menni, és kialkudni a fizetést, és minden nap bejárni, és prezentálni, és most az egyszer nem vállrándításra, hanem élesben, mert amit ma Maitai, azt holnap a produkciós részleg, és azon kapom magam, hogy a terveim, amiket megint csak "épp-hogy-megmarad-a-felszínen" szinten csináltam meg, megvalósulnak.... nem, erre én még nem vagyok kész.
Fordító szeretnék lenni, de ahhoz meg hogy kezdjen hozzá az ember. Meglehet, ismeretségeimet kellene igénybe vennem. Mitől is félek, a Mensa-listán egyszer csak nyári munkát kerestem, és legalább hárman haraptak rám. Tudom én, hogy nem lesz ezzel gond. Csak olyan váratlanul ér mindig a felismerés, hogy nem lehet mindörökké kreditalapon szórakozni a főiskola falai között.
De az is igaz, hogy a kását a világ legtöbb országában kifejezetten hidegen eszik.