Beküldte Raya deBonel -
Kisgazdám, ha úgy döntesz, hogy a kertedet ingyenmunkásokkal művelteted meg, akiket mondjuk nem az árokpartról szedtél össze, hanem egy olyan oldalról, ahol nem azok vannak többségben, akik a jelenlegi életükből még börtönbe is inkább mennének, mert ott legalább fűtenek, akkor hadd ajánljak a figyelmedbe néhány jó tanácsot, csak hogy anyukád ne csukoljon nagyon.
Hátelőszöris. Amikor megérkeznek, meséld már el nekik, hogy mi hol van, mit hogy szoktatok, hány óráig lehet téged zargatni, ha egyáltalán. Csak hogy kialakuljon valami közérzet, hiszen eleve pozitív hozzáállással jöttünk, mint afféle interneten rendelt barátok. Van ilyen máshol is, a Couchsurfing pont erről szól: instant bizalom azokban a kevesekben, akik bevállalnak egy ilyen kalandot. Általában ilyen felállásban mindkét fél többet ad magából, mint pénzért tenné. Csak van, tudod, aki ezt kihasználja, és magától értetődőnek tekinti, hogy minden kérése parancs.
És jól esik, ha menet közben sem csak akkor látunk, vagy inkább te csak akkor veszel észre, ha valami extrát akarsz kérni. Lehetett volna például vasárnap esténként egy eligazítás, hogy mi lesz a héten, hol hány emberre lesz szükség meg ilyenek. Netán az ötleteinket is megkérdezhetted volna például a vásárokon való megjelenésről, hidd el, több pozitív benyomást tettem már olyan szervezet részéről, amelyikben hittem. Mondjuk akkor tájékoztatást is kaptam például arról, hogy mi a honlapunk címe, mit csinálunk tulajdonképpen, mennyibe kerül az alcayote és mi az úristen keserves $#&#--#'? az a topinambur. Ha ekkor még megkínálsz azzal a gyümölccsel, amit az előző adag önkéntes hordott a házadba, vagy hozol egy üveg savanyú káposztát abból, amit én mostam, daraboltam, kukactalanítottam és nyomkodtam üvegekbe, csak véletlenül a te konyhádban, na akkor végképp nem fog előfordulni, hogy elszalajtasz physalisért a vendégeidnek, hisz ott vannak az érett szemek a bokron a kocsibeálló mellett, és kénytelen vagyok ártatlan képpel azt felelni, hogy már nincsenek. Tudod, akire a kajádat bízod, az jól fog lakni. Ha adsz neki, akkor tudod kontrollálni, hogy mivel.
Ja igen, úgy egyébként. "Nekem a kérés nagy szégyen". Ne kelljen egy hétig minden nap könyörögni egy másik gázpalackért vagy gyógyszerért, mert így az érzi cikiben magát, akinek nem kéne. Egy hétre négy fizikai munkát végző embernek fél kiló legolcsóbb sajt, ami úgy morzsálódik, hogy semmit nem lehet vele kezdeni, csak tömbökre vágni, ez komoly? Csak nyugi, nincs benne cukor?
Azt pedig fogadd el, hogy hiába követed azt az elvet, hogy csak bonyolítja az életét, aki gondolkodik, mielőtt cselekszik, másoknak lehet, hogy fontos tervei múlnak azon, amit te legutolsó megnyilvánulásodban körvonalaztál. Ennek előzetes figyelmeztetés nélküli módosítása heveny anyázást válthat ki.
Ami pedig a búcsúbulit illeti. Nem kell. Pláne ha az adott önkéntes bunkó, kelletlen, antiszociális vagy egyéb módon antipatikus volt. De ami nagyon inkorrekt eljárás, az megmondjam, hogy mi? Szombat reggel megkérdezni, hogy mit kérünk aznap estére, a bulira. Megbeszéljük, hogy halat zöldséggel, te úgyis otthon leszel, míg mi a mezőn, stb. Aztán telik-múlik, beesteledik, és egyszer csak jön a hír közvetve, hogy saaaajnos este 7-kor már nem lehet halat kapni, pizza lesz. Eltelik két óra, semmi. Az önkéntesek pizzát és tortát sütnek maguknak, berúgnak azokkal, akiknek ők tényleg fontosak voltak. Másnap délelőtt az elbúcsúztatottak összepakolnak, mennek elköszönni, erre megnyúlt arcok fogadják őket, hogydemért. Fel nem ismervén, hogy ez a szimpátia utolsó pillanatos rugdosódása, az önkéntesek maradnak. Ebédre sajnos nem lehet pizza, a mamát is búcsúztatni kell, és őt nyilván grillezéssel és pezsgővel, a házban, családi körben, izé... majd este! Na, jő az este, és akkor megjelenik a háziúr írd és mondd két konzerv paradicsommal, tonhallal és fagyasztott kukoricával, hogy tessék pizzát sütni. Parancsolgat, pattog, majd a kedvenc önkéntesével ananászbeszerző körútra indul. Eközben elejti, hogy őt bármikor szívesen látják, és megajándékozza egy csomag cigipapírral. Ebből mondjuk a nem annyira kedvelt önkéntes is kap egy pakkot, igaz, ő nem dohányzik, de hát nem lehet mindent testre szabni! Befalják a kaját, megy az etanolos feszültségoldás ezerrel, majd hálistennek a gazda elalszik az egyik ágyon...
Hát így végződött. Nagyon örülök, hogy megcsináltam, sokat tanultam a földről, emberekről, állatokról, növényekről és magamról. Sok minden tisztázódott, míg az üvegházban csak nagyobb lett a káosz. Fontossági sorrendben köszönöm a Szőnyegnek, Mekk Vapiano Eleknek, a felügyelőnknek, Leónak, a vörös kandúrnak, az édes Pepinónak (körülbelül belga juhász), a csillagoknak és még a rohadt tehénnek is.