Djembefola

A Kék Rózsa személyzeténél két perc alatt verte ki a biztosítékot, az én alsó szomszédom* még bírja. Pár hete vettem egy djembét és elkezdtem órára járni. Ez is része volt a művészeti árhullámnak, amivel elárasztottam az életemet az utóbbi időben. Főállású dobos már valószínűleg nem leszek, de ha a Rackában van legitim tornazsámoly, akkor én is aspirálhatok egy családi zenekarra (fuvolásunk, gitárosunk és énekesünk már van).

Az a sportszeletes fickó a videón, na ő a tanárom. Az órák úgy néznek ki, hogy mi  (3-10 ember) játsszuk a kíséretet (ez 2 ritmus számonként, meg egy-két, számomra ezoterikus betét), ő meg rászólózik. Két óráig tart a menet, és kábé egy hétig érzem a kezemet utána. Jó dolog, na. 

Az óvodáskori zongoratanárom győzködött folyton, hogy menjek át inkább az ütős szekcióba, mert olyan jó lágy kezem van, az jobban menne. Jóanyámmal egybahangzó véleményünk volt, hogy csak meg akar tőlem szabadulni, de most kezdem úgy gondolni, hogy hátha mégse. Mert még sehol se tartok ezzel az egésszel, de ez lesz az egyik dolog, ami nagyon fog hiányozni most nyáron. 

Ibro leginkább franciául tud, meg kicsit angolul, viszont a csapat szinte kizárólag 40 felettiekből áll, akiknek én inkább érdekes rovarnak számítok. Szünetben legalábbis mindenki engem kóstolgat. Ennek előnyei is vannak, például az egyikük meghúzta a dobomon a bőrt egy célpiszkavas segítségével, és lepasszolt nekem egy Indonéziában egyedileg gyártatott tokot, ami ezerszer kényelmesebb, mint amit a boltban adtak jófejségből, amíg veszek sajátot. De nem az a legjobb benne, hogy esőben, biciklin is merem szállítani, hanem hogy a tetején van egy kis színes Afrika. És az egész bandának az összes hangszerén ilyen van. Kicsit úgy érzem, átmenetileg, véletlenül befogadtak. 

*Rezidens vagyonőr, ajtaja állandóan résnyire nyitva, ha mégse, akkor következetesen kiteszi a "majd jövök" táblát. Szerintem mindenkit és mindenki összes vendégét is számon tartja a házban, de amúgy egyetlen lakótársa egy macska, akit néha kizavar a gangra, és addig ösztökéli, amíg az fut egy kört. Egyszer kedveskedni próbáltam, és jeleztem, hogy lájkolom az állatot, mire a néni: "Ha még hagyná, hogy megfésüljem! Mert így úgy néz ki, mint egy tupírozott klozettkefe."