Beküldte Raya deBonel -
Az arany iránytűt láttam tegnap. NLB-nek igaza volt: tényleg érdekes a világ, amit kidolgoztak benne. A lényeg, hogy a sok párhuzamos univerzum közül két órára átkerülünk egy olyanba, ahol evolúciós szempontból nem hatékony módon az emberek lelke a testükön kívül szaladgál állat (daimón) formájában. Ezek a kis dögök mindent "utánoznak", amit a gazdájuk csinál, pl. konfliktus esetén megtámadják egymást. Két dolgon gondolkoztam el, amire a film nem tér ki:
1. szex esetén valahogy közös nevezőre kell hozni a tarajos sült és a gekkót is, vagy eltekintenek-e tőle, netán a daimón párválasztási tényezőként is működik?
2. mekkora szívás, ha valakinek egy amőba a daimónja.
Innentől SPOILER, ne tessék elolvasni, ha még meg akarod nézni, és úgy gondolod, hogy ha nem közlik előre veled az akkreditált tanfolyamokon képzett hollywoodi forgatókönyvírók várható csavarintási kísérleteit, akkor neked még képes meglepetést okozni egy multiplexekben vetített film!
Amikor a medvék párbajoztak, és a buta, öntelt medvekirály, akiről minden gyerek, aki látott, mondjuk, három mesefilmet, tudta, hogy neki buknia kell, hiába a Szabadság-szobor jellegű sisak a fején, szóval amikor ez a medvekirály már harmadszor csapta izomból pofon a szimpatikus, söntés mögötti züllésből épp kikecmergett medveherceget "Ennyi telik tőled?" felkiáltással, akkor ez a medveherceg akkorát odasomott a királynak, hogy annak egyszerűen LESZAKAD az állkapcsa, és ezt egy gyerekfilmben... hát az nem volt semmi.
És nekem milyen állat lenne a daimónom vajon, ha valaha is megállapodna? Szervál, vagy főnix, netán panda? Mert a delfin nem túl praktikus társ. És nektek, olvasóim? (időnként próbálkozom ilyen körkérdésekkel, csak nem szoktatok válaszolni rájuk).