Beküldte Raya deBonel -
Asszem, olyan hülyeséget se csinálok többet, hogy a reggeli 6:45-ös gépre veszek jegyet. De ha már így alakult, gondoltam, legalább próbáljuk meg élvezni. Izzítottam a leonbergit, hogy ajánljon nekem kocsmákat, aki egy TOP 10-es lista mellett azzal a figyelmeztetéssel bocsátott utamra, hogy ne bízzak a törökökben. Feltettem a Couchsurfingre, hogy ki jön velem bulizni. Erre először egy fekete pasi reagált.
Aztán szerencsére egy teljesen veszélytelen némettel kezdődött az estém, aki megmutatta a kedvenc falafelesét, egy nemzetközi rövidfilm-vetítésre vitt, aztán eszébe jutott egy jópofa hely, ahova már régen be akart nézni.
Ez volt a Schankstelle, ami valami szóvicc, mert a Tankstelle=benzinkút, schanken pedig az alkoholfogyasztásra utal valahogy. Tényleg benzinkútból alakították át, és az egész falat színes, kocka alakú műanyag kannákból építették, amikbe színes fényeket szereltek. És nem csak a zene volt nagyon jó, hanem azt is megoldották, hogy a belső táncteremben ügyködő dj a bárpult túloldalán beszélgetőket ne süketítse meg teljesen. Táncolni viszont halkabb zenére is lehet. A gond csak az volt, hogy partnerem olyan igazi fizikusból lett aktakukac módjára táncolt. Tényleg röhejes mozgása volt, de maradandó sérülést tulajdonképpen senkinek nem okozott.
Hanem egyszerre figyelmes lettem a falnál ácsorgó két HMCS-re, akik először csak röhögtek, aztán a háta mögött utánozták, végül pedig a telefonjukkal videózni kezdtek. Több se kellett nekem, egyből rávetettem magam... a béna fizikusra, hogy legalább annyi irónia legyen a dologban, hogy egy jóképű, ám magányos pasi videózza, amint egy lúzernek jó nője van. Aztán magam se tudom, mi ütött belém (nem szoktam Bloody Maryt inni, biztos az ártott meg), de oda is mentem a paparazzikhoz és kedvesen, mosolyogva annyit mondtam nekik, hogy a falnál állni könnyű, de ő legalább megpróbálja, és én ezért őt nagyon menőnek tartom. Egyikük gyorsan megnyitotta a Youtube-ot és magyarázni kezdte, hogy de ők csak videókat néznek, de a másik arca mindent elárult.
Lúzeremnek pénteken dolgoznia kellett, ezért engem lerakott az Oblomow nevű műintézményben (a leonbergi egyik tippje, miután az első kettő zárva volt, a harmadik pedig tele volt vacak zenére vonagló tizenévesekkel). Én meg csak ülök egy barna sörrel, a telefonomba bújva, amikor odajön hozzám egy egész helyes fiú. Azt hittem, könnyű az ilyet elhárítani, elég annyit mondani, hogy nem tudok németül, és máris elijed. Hát nem. Kábé így zajlott a beszélgetés:
- Ugye van még másfél órád? Itt lakom a közelben...
- De én utálok úgy szexelni, hogy közben az órát kell néznem.
- Amúgy csak azért jöttem ide hozzád csak így, mert sokat ittam. Miért iszom ezt is? Fuj! - lökte félre a sörét, majd távozott.
Kisvártatva megjelent egy még cifrább jelenség, egy kopasz, vörös szakállú srác, aki kicsit tudott csak jobban angolul, mint én németül. Ezzel együtt megállapítottuk, hogy mindketten Big Bang Theory-t nézünk (csak én értek is belőle valamit), az ő nagyszüleit Szlovákiából telepítették ki, és ő geoinformatikát tanul (ez még később fontos lesz). Vett nekem egy sört, aztán egy betévedt indiaitól egy rózsát is, pedig ő még messze is lakott, és vele is közöltem, hogy nemsokára megyek. Még a beszállókártyámat is megmutattam, ne higgye, hogy le akarom rázni (bár hogy konkrétan mi volt a terve, nem tudom, mint ahogy azt se, hogy miért keresek én a részegek tetteiben logikát).
Végül rávettem, hogy támolyogjon mellettem a pályaudvarig, bár nem lesett ránk más veszély, mint egy vihogó kínai meg néhány ártalmatlan patkány, akik a königsplatzi kebabos meg a metró között teljesítettek őrjáratot. Elkísért a csomagmegőrzőig, a jegyautomatáig, majd a peronon elköszönt azzal, hogy visszamegy az Oblomowba. Tíz perc múlva megint megjelent, felszállt velem a reptéri S-Bahnra, majd elaludt. Én meg a vonatkozó megállónál óvatosan átléptem rajta, és angolosan távoztam az életéből. Egy rózsával a hajamban.
