Centrumban

Majdnem azt írtam a csekken a közlemény rovatba, hogy "nesztek, mocskok, költsétek koporsóra!", de sajnos nem fért ki, mert azt nyomtatták oda, hogy "kizárólag pótdíj befizetésére használható!" Mintha adományt akarna nekik küldeni bárki is.

Mondja meg nekem valaki, ha már a közterületért egy magáncég szedi a pénzt, legalább miért nem tesznek ki ebből a pénzből szép nagy táblákat, ami erre a tényre figyelmeztetné a gyanútlan autóst, aki szeretett Lila Gyöngyét a gondjaikra bízza? Dehogyis bíztam volna, ha tudom, hogy tartani fogják még a markukat. És az se megoldás, hogy elemésztem a papírt, aztán meg "én ezt nem kaptam meg", mert ebből csak rosszabbul jöhetek ki. Ej, de utálom birka módjára befizetni az ilyesmit! Pláne, hogy hivatalos ügyben jártam el, a Mensa kifizette volna a parkolást.

Bosszankodtam tehát, és gondolom, a próbán se voltam elég jókedvű, legalábbis ez hozhatta ki Tibiből a tanítóbácsit. Amikor kimondta a "150 százalék"-ot, gyorsan megnéztem, nem Newcastle tanár úr áll-e megint előttem álruhában. Én kérem, két óra éneklés után százötven százalékig le vagyok merülve, hagyjon engem békén. A Duracell nyuszi sem szokott belerúgni a már felborult többi nyusziba!