Beküldte Raya deBonel -
Kedves Naplóm!
Nagyon jó filmet láttam ma. Volt benne egy lány, akinek meghalt a férje, szóval már nem asszony volt, hanem özvegy. Nagyon szomorú volt, teljesen befordult, és már azon gondolkozott, hogy megöli magát tényleg. Sajnos, mielőtt megtehette volna, szülinapja lett. És a férje, mielőtt meghalt volna, küldött neki üzeneteket, amiket furfangos módon mindig pont jókor kapott meg. Innen lehetett tudni, hogy hiába veszekedtek rengeteget, azért mégis szerették egymást, méghozzá nagyon is. A lány mindig megcsinálta, ami a levelekben volt, és a végén...
Eddig tartott a demo, hogy lássátok, milyen lenne egy 16 éves emós webnaplója.
Szóval irtó jó film volt, hosszú, de nem vontatott, csavaros, de mégse, nem volt benne olyan fordulat, mint amikor egy lerobbanni készülő autóval még nekifeszül az ember a következő bukkanónak, és épp átdöccen a túloldalra, amikor rájön, hogy rossz irányba megy. Semmi ilyesmi nem volt. És szokatlanul álltak hozzá a dolgokhoz, például a temetésen több ember nevetett, mint sírt, a barátok is üdítően szókimondóak voltak. Ennek ellenére mégis realista volt a film, érezni lehetett benne: nem akarják azt mutatni, hogy a házasság habostorta, mert akkor sem az, ha szeretik egymást a felek.
Ráadásul nagyon szépen rímelt a film története a miénkre, az a pasi például, akit végig esz a fene a csaj után, nagyon emlékeztetett (humorában és külsejében is) valakire. Csak épp kék szeme volt, én meg épp a múltkor állapítottam meg, hogy nekem mégis a barna az esetem. Ezt a baklövést, életem első 20 évében végig kék szeműekre hajtottam és kék szemű férjet képzeltem el magamnak. A gyerekek képzelete nagyon erős, talán évtizedekig kell dolgoznom, hogy ezt a karmát kiradírozzam a tudatomból.
Eddig tartott Ezot Erika naplója. Szóval komolyan és igazán:
Én egyre jobban szeretem Hillary Swanket, és egyre kevésbé gondolom, hogy a film főszereplőinek jóképűeknek kell lenniük. Nem kell feltétlen magam alá pisilni valakinek a szépségétől ahhoz, hogy kisugárzása legyen. Alighanem kezdek felnőni.
Ebből nem sikeredik ma komoly bejegyzés, úgy látom! Zárom soraimat, szeretettel szerelmeseknek:
Maitai
/P.S. I love you/