Beküldte Raya deBonel -
Ma felhívott a szembeszomszéd, hogy segítsek a fiának egy EU-ról szóló vizsgán, amit neten kell kitölteni, 20 perc van 25 kérdésre este 6 és 7 között. Én voltam a telefonos segítség, és miközben égett az arcom egyrészt amiatt, hogy az ESZAK, mint olyan, fehér foltot képez a zunijós műveltségemben, másrészt azért, mert a legnagyobb rizsákra voltam kénytelen azt mondani, hogy igaz, azért jól esett, hogy valaki olyasmiből vizsgázik, amihez én már valamelyest értek. Mintha a haveromról beszéltek volna a tévében.
Egy pillanatra elgondolkodtatott, hogy miféle vizsga az, ahol apu, a barátnő és az unokatesó mellett még egy beépített ember is segít, és persze kereshető formátumban ott van az összes tananyag ezeknek az egyedeknek a gépén. Aztán az jutott eszembe, hogy nagyon életszerű vizsga. Elvégre ma már elég azt tudni, hogy találsz meg valamit, de villámgyorsan. Más kérdés, hogy vannak dolgok, pl. a trojka, a nettó befizető definíciója, meg mondjuk a kohéziós alapok logikája, amit tényleg nem ártana érteni, de az, hogy mikor írták alá a nizzai szerződést, nettó gugli.
Voltak nekem is ilyen innovatív tanáraim. Cirill atya például, amikor 56-ból úgy íratott témazárót, hogy lehetett használni a tankönyvet, a kutatói szemléletre nevelt minket. Más kérdés, hogy amint ezt a kétjegyű számot feldolgozta az agyunk, mindenki azonnal kronológiát kezdett írni a forradalomról ahelyett, hogy elolvasta volna az annak előzményei után érdeklődő kérdést, tehát a megfigyelési szakasz nem volt valami erős. Meg ott volt a jog alapjai tanár a főiskolán, akinél egy A4-es oldalnyi puskát lehetett írni. Ez meg arra tanítja az embert, hogy egy teljes félév anyagából kiválogassa a lényeget.
Egyébként a srác átment, 25-ből 24 pontot kapott. Én közben egyébként a kalózokkal ültem egy meghitt barátnős beszélgetésen, de már úgyis hozzászoktam, hogy azzal kontaktáljak, aki nincs ott.