Beküldte Raya deBonel -
A terv anno még az volt, hogy családi nyaralást rendezünk, 10+ emberrel, gyerekkel meg lehet, hogy kutyával is. Ez esetben nem lett volna gond, hogy valaki tengerpartozni akar, mások meg várost nézni. Jóanyámmal viszont úgy táncoltunk egymás körül, hogy véletlenül se áruljuk el, melyikünk mit szeretne, mert a másik azonnal azonosul a koncepcióval, és az életben nem derül ki, hogy ő mit akart.
Lévén ötven fok, elég sokat lebzseltünk a kempingünkben a medence mellett. Újszerű élmény volt egy teljes napon át csak olvasni, és ha már nagyon melegem van, becsobbanni. Kivégeztem a Geek Mafiát, a Volt egy farmom Afrikábant, a Szennyből az angyalt (S. úr mondta mindig, hogy milyen jó, hát mit mondjak, így én is tudtam írni tízévesen, csak aztán úgy döntöttem, nem érdemes), és belekezdtem a Highgate temető ikreibe.
Ami a városnézést illeti, praktikus (mi van 100 kilométernél közelebb), illetve emocionális (Volterrában laktak a Twilightban a fővámpírok, és ott mentette meg Bella Edwardot, mielőtt kilépett volna a napfénybe, aaaaaww <3 <3 <3...) szempontok alapján döntöttük el, hová megyünk. Előszörre Volterráig merészkedtünk.
Ami az alabástrom fővárosa. Ha lenne egy többszintes villám fehér márványlépcsővel és kandallókkal, minden szabad felületre ilyeneket tennék, persze csak ha a férjem jól menő fogorvos lenne. Aránylag sok vendégünket tudnám beterelni a praxisba.
Barlangrajz a műhelyfalon.
Másnap Sienába mentünk, abból a megfontolásból, hogy 16-án Palio ünnep van, és nem lehet megmozdulni a környéken, különösen nem a főtéren.
Persze mint kiderült, már 3 nappal korábban sem lehet megmozdulni, mert ilyenkor van a belovaglás. A dóm tetejéről, órákkal később láttuk, hogy alig lézeng itt valaki.
Ez a hullámok ura kerület jelképe. Ne nagy területekre gondoljatok: nagyjából minden utca másképp volt fellobogózva.
Amelyik nap nem csináltunk semmit, volt, hogy 5 körül azért kimentünk a tengerpartra. A nap már nem perzsel, viszont szépek a fények, a tenger a levegőhöz képest simogatóan meleg, és lassan hazafelé cihelődnek a pirosra égett kisgyerekes családok. A kabócák valami egész hihetetlenek, Jóanyám hiába kísérletezett napokon át, hogy megtalálja a hangutánzó igét. Nekem megfelel a tücsköktől kölcsönzött "cirpel", de hát nálunk csinálnak ezek mindent, dürcögnek, murcognak és persze nyenyerésznek is. Utóbbi szó Ramé anyukájától származik, de vájt fülű anyámnak ez túl magas hangrendű.
San Gimignanóba csak Siena után, kiegészítésként ugrottunk be, no meg mert Raméék szerint ott van a legjobb fagyi. Hát mi speciel a Csaba utcában találtuk meg hazafelé jövet, de sebaj, San Gimignano se csúnya, igaz, hogy az egyik érdekesebb templomba már pont nem engedtek be, de legalább beszereztünk néhány üveg Vernacciát.
Ami pedig a zsenge gyökerek-gyönge szekerek részt illeti, azon ritka esemény történt, hogy sikerült fogynom nyaralás alatt, még a fagyival és a pizzával egyetemben is. Jóanyám a vérében hordja az egészséges táplálkozást. Piacra jártunk, gyümölcsöket vettünk, én meg olyan dolgokat szúrtam ki, mint vaddisznószalámi, Pecorino és mozzarella - mindegyiket 10 km-es körzetben gyártják. Egész más íze van, mint mire eljut Belgiumba.
Tipikus vacsora: alma és paprikás, szarvasgombás, illetve borsos Pecorino nekem, parmezános-paradicsomos penne Jóanyámnak, olívaolaj, tea és fehérbor.
Tipikus ebéd: lazac steak, saláta, Santa Cristina rozé.
Ünnepélyes utolsó vacsora Firenzében: bistecca alla Fiorentina, saláta, és egy pizza csücske.
Egyébként szinte minden, amit az olaszokban szeretünk, Toszkánából származik. Puccini, Roberto Benigni, Michelangelótól Giottóig az összes fontosabb festő, egy rakás pápa meg király, a Chianti, a parmezán, a mozzarella...
Igazából most látom, hogy nem is raktam fel olyan sok képet. Nehéz válogatni, megmondom őszintén. Azért majd lesz még egy bejegyzés építészeti izékről.