Beküldte Raya deBonel -
Újabb horrorisztikus hazaútban volt részem. Jó lenne, ha gyerekvállalás előtt egy ilyen tök egyszerű empátiatesztet kéne az embereknek kitölteni:
X. kérdés: Mit csinálsz, ha a gyereked eltökéli, hogy végigszenvedi a kétórás repülőutat, lehetőleg úgy, hogy a környezete legalább annyira kínlódjon?
a) A földre állítva a térdem közé szorítom a hónalját, így legalább nem rugdosódik. Az, hogy így új értelmet nyer a "fába szorult féreg" kifejezés, nem olyan nagy probléma.
b) Felkínálom neki a rendelkezésre álló szórakozási lehetőségeket, úgy mint sajtospogi, innivaló, előttünk lévő ülés fejvédője, Wizz fedélzeti magazin, biztonsági brosúra, Kisállatok képeskönyve, hogy azokkal a mellettünk aludni próbáló utast csépelve felszabaduljanak neurotikus energiái, hátha így megnyugszik, de legalább én röhöghetek egy jót.
c) Ölbe veszem, ügyelek rá, hogy a potenciálisan szennyező tulajdonságú végtagjai a személyes terünkön belül maradjanak, beszélgetek vele és ha már nagyon sikít, akkor esetleg erélyesebben is rászólok, mint hogy "aludj már egy kicsit!".
Ha ugyanis záros határidőn belül nem tér át minden szülő a C opcióra, én leszek a leglelkesebb támogatója annak, hogy 8 éven aluli gyerek csak kényszerzubbonyban és szájpecekkel utazhasson repülőn (fantáziám olyannyira meglódult, hogy már azt is kitaláltam, hogyan hívnák angolul az erről szóló uniós irányelvet; lássuk be, a szenvedés a leleményesség melegágya).