S-MAX

Ma vezettem először automata kocsit. Jelesül ilyet.

Nem mondom, impozáns járgány. Ha ugyanoda lenne neki egy teknős ragasztva, mint a Gyöngynek, a műszerfalra, nem tudnám a vezetőülésből megsimogatni.

Mégis azt gondolom, az ilyen modern, fullextrás járgányok elértéktelenítik az embert. Simi-simi.

- Dehogynem tudsz parkolni, szívem, hát megvárod, amíg sípol, oszt' akkor megállsz, és kész. Ja, hogy 20%-os lejtőn vagyunk? Nem gond, ezzel csak akkor tudsz hátragurulni, ha kifejezetten igyekszel. És de ügyes vagy, észrevetted, hogy esik?

- Nem én, az esőérzékelős ablaktörlő.

Előbb-utóbb eljutunk oda, hogy csak beüti az ember a GPS-be, hová akar menni, és a kocsi már indít is. Lehet, hogy időzítő is lesz benne, és akkor csak arra kell vigyázni, nehogy a gazdi nélkül távozzon a járgány.

Hamar meg tudnám szokni ezt a cirkálót, azt hiszem. Aztán jól meglepődnék, amikor visszaülök kis Gyöngyöm ölébe: jé, ezt vezetni is kell! Még mindig manuálisváltó-párti vagyok. A T-modellek idejében biztos lovaskocsim lett volna.

Fiatal vagyok én még ahhoz, hogy így óvjanak.