Beküldte Raya deBonel -
Megint sikerült körbeírnom néhány személyiségtípust. Disclaimer: tudom, hogy minden kategorizálás általánosítás, minden általánosítás rossz, és egyébként is, mi mind egyéniségek vagyunk. Én nem! És aki magára ismer, az vessen le egy inget! Előre szólok, hogy cinikus lesz, igazságtalan, és nem állítom, hogy nem magamból indultam ki. Következzen tehát három mai karakterünk: Önépítők Többnyire nők, de vannak köztük elfajzott férfiak is. A lelkükkel olyan mélységekig foglalkoznak, hogy oda már egy Titanic is elférne, amúgyis kedvenc metaforájuk a jéghegy, aminek ők egyébként már az alján járnak önismeretileg. Gyerekkorukban imádták a Pancsanello nevű manóról szóló mesét (tudjátok, amikor piros és fekete matricákat ragasztgattak egymásra, és az volt a menő, akit nem érdekelt mások véleménye), ezért teleszórják a Facebookot idézetekkel, és sietnek minden lehetséges eszközzel tudtára adni a világnak, hogy ők jól vannak. Egyre-másra próbálják ki az önfejlesztő módszereket, de a reveláció erejével hat rájuk, amikor életük értelmét végül mégis a háztartásban és a gyereknevelésben találják meg. Elmélyült tudatosságuk közepette az év csúcspontja, ha egyszer végre sikerül elmenniük bulizni és flörtölni kezd velük egy pasi. Önkifejezésük akkor teljesedett ki, amikor végre felhagytak a hajuk szőkére festetésével, és áttértek az enyhén vöröses barnára, mert az adja ki az igazi egyéniségüket. Órákig képesek merengeni a croissant-juk morzsái fölött, mert a mintázatban (mint egyébként szinte mindenben, amiben a Felszínes Világ nem lát értelmet) üzenetre bukkantak. Nekik nem barátaik vannak, hanem az Ég által küldött Zarándoktársaik. Ja, és a Facebookon a profilképükön vagy a tengerparton állnak lehunyt szemmel és égnek emelt karral, vagy lesütött szemmel, csupán vonásaik keménységével üzenik, hogy Mindig Úton Vagyunk. Projektgyerekek Általában egykék, vagy ha vannak is testvéreik, "már kiskorában kiemelkedett a többiek közül". Egyszerűen mindent csinálnak. Nagyon jól tanulnak az iskolában, holott nem is foglalkoznak annyit a leckével, hiszen délután edzésre járnak (hétvégén meccs/verseny, benne vannak a bajnokságban!), nyelvet tanulnak, és persze a barátaikkal vannak, mert hiszen ők is olyanok, mint a többi gyerek (mondja a szülő elnéző mosollyal, miközben az arcára van írva, hogy NINCS még egy olyan, mint az ő Pistikéje/Zsuzsikája! Kamaszkorukban ezek a kölkök többet vannak külföldön mint Magyarországon, és komolyan elkezdenek önkénteskedni. 15 évesen már tudják, hova fognak jelentkezni egyetemre (Corvinus, nemzetközi gazdálkodás), ahol tagjai lesznek az AIESECnek, miközben folytatják a sportot, megtanulnak egy negyedik nyelvet, és próbálkoznak az ellenkező nemnél is, de erről "édesanya" nem mindig tud, "pedig egyébként nagyon őszinte a viszonyunk". Mire lediplomáznak, biztos állás várja őket egy multinál. A projektgyerekeket leginkább szülői elbeszéléselből lehet ismeri, személyes találkozáskor valahogy mindig kiderül, hogy más csoportba tartoznak: Mensoidok, S*ggfej Közgazdászok vagy Lúzerek. Kezet mosók Ez az emberfajta önmagában nem működik. Kell ugyanis neki legalább még egy, akivel közösen a hátukon vihetik a céget, és elmondhatják a többiekről, hogy mennyit lógnak, milyen slendriánul dolgoznak, és még a vécében se mosnak kezet. Enélkül a megerősítés nélkül a Kezet Mosó átalakul Buzgómócsinggá, aki otthon, a macskájának (vagy a blogjának, as it were) fortyogja el, hogy mennyire nem becsüli meg őt senki, még a főnök sem, aki egyébként is teljesen dilettáns, nem is érti, de nem, ő nem akar főnök lenni, köszöni, végzi a munkáját, és azt nagyon jól végzi! Természetesen neki is van hobbija, kellően menő és laza ahhoz, hogy ne nézzék Buzgómócsingnak. És persze amikor megjön a siklóernyőzésből, gondosan megmossa a kezét.